Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 5 Vasárnapi iskolánk és ifjúsági egyesületünkben ott mosolyog a negyedik nemzedék már, de még a többség a harmadik virágzása az ideszakadt magyarnak. Ezt a nemzedéket még az első vagy a magyarnak nevelt második nemzedék tartja templomainkban, magyar közösségünkben. Még történik olyan csoda, hogy a negyedik nemzedékben is akadnak gyermekek, akik magyarul beszélnek. Ám naponta ismétlődő szomorú tény, hogyha egy öreg magyar lelke visszaszáll Urához, ugyanekkor elröppen a magyar szó édes fülemüléje a feledés és nemtörődömség rengetegébe. — Énekére senki sem kiváncsi többé. Az amerikai őszt valaki most láthatja biborosnak, valaki késő októberi erdők díszét látja benne, a alaki novemberi tájnak látja. Egy igaz, hogy7 a magyar szó halkul, nótáink és énekeink csendesebbek lesznek, a magyar lélek árvább és árvább lesz. Valamikor az amerikai magyar nyarak magyar gyermekek énekével, dalaival, verseivel Aroltak tele. Voltak egyházak, ahol többszáz gyermek járt 2-3 hónapon át magyar iskolába. Volt egy nemzedék, amelyik nemcsak szóban, hanem Írásban ismerte a magyar nyelvet. Micsoda hőskölteményeket lehetne i rni az akkori magyar lélek őrtállóiról, pásztorairól, családuk tagjairól és tanítóiról. Azóta sok éA7 folyója hömpölygött az elmúlás tengerébe. Azóta nagyot változott a világ. Ami, akkor megszokott jelenség volt, ma újsághírré lett. 1963 julius 27. délután egy szép magyar AŰzsga volt Ligonierben. A magyarnyelv nemeskócsagja c nyáron újra rázta fehér tollát túl a tengeren, Ligonier városában, a Eethlen Gábor fejedelemről elnevezett otthonban. Akik jelen voltak ezen a vizsgán, többségben szülők, mindenkinek a szivére különös gondolatok szállhattak. Egyik büszke volt, a másiknak tele volt mosolygós könnyel a szeme. A régi versek és régi magyar nóták régi emlékeket költögettek a szívben. Régi falusi A’izsgák illatát hozta felénk a szellő. Gyermekkori cimborák arca, hangja éledt szivünkben, akiket régen elfeledtünk, azok érthetetlenül egy pillanatra révedező szemeink elé álltak. E sorok Írója azért örvendezett, hogy vannak még, akik magyarul akarnak tanulni. Vannak szülők, akik egy mesebeli ajándékot, a magvar nvelvet és ennek a különös drága népnek történelmet akarják átadni gyermekeiknek. Valahol öt ezer magvar telepedett le a nagy vándorlások idején. Ennek az öt ezer magyarnak csak négy ivadéka jelentkezett az ingyen hirdetett magyar iskolába, néhol egy sem, egv sem akad. Lelkünk először körülöleli
