Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

3

MI VOLT A NYÁRON LIGONIERBAN?

I.

IGAZGYÖNGY HALÁSZAT

Van egy keleti rege, amely azt beszéli el, hogy egy hatalmas királynak két fia volt. A két királyfi természetben teljesen különbözött egymástól. A nagyobbik szerette a könnyelmű, léha életet és úgy érezte, hogy a királyfi származás semmire sem kötelezi. Az égéLz életét csupán magára koncentrálta. Emberileg a legmagasabb érték volt a számára az, ami jókedvét növelte és amin hizlalhatta beteges égóját, megrontott énjét. A királyfi kis perc emberke volt és a nagy múlt semmit nem jelentett a számára.

Egy sötét éjszakán az ördöggel mulatozva, kiagyalták, hogy atyjától örökölt drága kincseit elszórja az ut porába és az ördög értéktelen sárrá varázsolja őket, hogy soha senki ne tudja összegyűjteni. így aztán a csillogásuk szürkeségbe hal, erejük, fényük megtörik és az utas ha hozzájuk ér, még a porukat is letörli lábáról.

A kisebbik fiú lélekben is királyi ember volt. Megsajnálta édesapját és elindult megkeresni a földre szórt drága kincseket. Az Isten tiszta látással ajándékozta meg és a szürke kavicsok között megtalálta a gyémántokat.

Mikor itt Amerikában olyan emberrel találkozom, akit kiseb- ségi érzéssel tölt el az a tudat, hogy magyarnak született és akinek tövis és szomorúság az életében az, hogy ősei nem lehettek angolszáz jenkik, ez a legenda jut eszembe. S szomorúan állapítom meg, hogy vagy ő, vagy mások, drága szent örökségét eltéko- zolták. A gyémánt port jelent az ő számára és leakarja törölni még a cipőjéről is. Szegény ember az ilyenfajta ember. Meghal mielőtt újra születhetne. Olyan utón jár, ahol elvész a nyom. Gyökértelen tiszavirág élete beléhul a nagy népek olvasztó kemencéjébe és belőle nem lesz soha értékes amerikai sem. Nem lesz erős öntvény, csak salak.

Azon testvérek közül, akiknek számára érték, öröm a magyar örökség, amit szivükben hoztak az uj világba, sokan ezen a nyáron is elküldték gyermekeiket a ligonieri országos nyári magyar iskolába. Sajnálattal kell megemlítsük, hogy 100 jelentkező közül csak 63 tanulót tudtunk felvenni, felszerelés és férőhely hiányában. Azonban örömmel jelentjük be, hogy ez a nyár is tele volt áldással, tanulással és szórakozással mindannyiunk számára. Meglepő, hogy mennyire meglátszik közöttük, ha valaki itt volt legalább két