Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám
14 TESTVÉRISÉG EMLÉKEZET . . . Irta: Szabóné Lévay Margit Hazamentek a kortársak. Megfáradt Szolgáit egyenként szólította Haza az Ur. Távozásukkal bezárult amerikai református életünk legmagyarabb korszaka: az építés áldozatos kora. Ha megszámláljuk templomainkat, “Magyar Ház”-ainkat, remek egyháztársadalmi épületeinket, ha áttekintjük Református Egyesületünk épülő múltját és építő jelenjét, ha megtekinti ük impozáns Bethlen Otthonunkat: az aggok és az árvák tiszteletet parancsoló szeretetközösségét, akkor látjuk teljes valójában a Haza szólitott lelkipásztorok értékét. Gyümölcseikről ismeritek meg őket — mondja az Ur. S ezek a gyümölcsök egytől-egyig az ők kevesen hü szorgalmának az eredményeit hirdetik. Mikor a hazai egyetemes Konvent megbízásával kijöttek Kalassay Sándor, Kuthy Zoltán, Thegze László, Dókus Gábor, Nagy Emil, Porzsolt Ernő, Csutoros Elek, Komjáthy Ernő, Borsos István, Szabó László, Nánássy Lajos, Korocz Géza, Csépke István, Sebestyén Endre, Tóth Sándor, Kovács Béla, Melegh Gyula és az utánok következő lelkipásztorok is, egyetlen céljuk volt a megbízatásnak eleget tenni: a kivándorolt reformátusságot megtartani az Anyaegyházban, hogy el ne széledjenek, hogy idegen Akolba ne terelődjenek. Egymást segítő testvéries református közösséget teremtettek és amely közösség bámulatos szorgalommal, csüggedetlen akarással állt lelkipásztoraik mellett és a hitben ép szellemi erő társulva a fizikai erővel, építéshez fogott. Egyik templom a másik után épült papiakkal az “Ima házak” helyébe. Középnyugat versenyre kelt Kelettel. De mint a nemes versenyeken szokott lenni, egymás sikerében nem irigységet, hanem buzdítást éreztek: mint igaz testvéreket lelkesítette őket egymásuk sikere; nem versengés, hanem nemes verseny hevitette hitükben őket. A gyárakban dolgozók nagy utakat tettek meg, hogy bányász-testvéreik templomának felavatási istentiszteletén jelen lehessenek, és megfordítva is igy volt. A nyári és a hétvégi magyar és hittan iskolák szorgalmas, hűséges tanulókkal teltek meg kivétel nélkül, egy-egy hazai falusi iskolával felért az értékük. így gondoskodtak: lelkipásztor és gyülekezet, hitünk és anyanyelvűnk életéről, Egyházaink, Egyesületünk jövőjéről.
