Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám

TESTVÉRISÉG

13

G YÁ S Z D A L

Ha sírsz, ha gyászod földre sújt, Emeld az égre föl szemed,

Bus lelked mélyén kivirit Egy virág: az emlékezet.

Ki földi léted kincse volt,

Fent csillagok között ragyog, Fehér gyolcsba öltöztetik Imás, éneklő angyalok.

Ha eddig lehúzott a föld,

Ezentúl szemed égre néz,

A bu keresztjét utadon Hordozni nem lesz oly nehéz.

Eddig közös élet-öröm Dala csendült fel ajkadon,

Ezentúl jobban összeköt Éggel a közös fájdalom.

Sok szép virágod hervad el,

Csak egy virít halálodig, Gyász-virág, melynek illata Az ég szivébe átfolyik.

Emlékezet ez a virág,

Mely nem hervad el, csak veled, Harmat gyönggyel ha öntözi Virrasztó hű szereteted.

Mint ősszel a vándor madár, Öröm, remény elszáll tova,

De a szeretet fészkiből A hü emlékezet soha.

SZABÓ LÁSZLÓ