Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 15 De azt tapasztalom, hogy az egyetlen esemény az életünkben: egy-egy szerettünk elvesztése, amikor a szív nem hajlandó követni a lélek érzelmeit. Mig a lélek tudja, hogy csak időre vált meg a párjától, a szív könnyekben fuldokolva siratja földi életének szerelmét . . . Ellenáll az igazságnak, hogy a halál nyereség: egy boldog átmenet az öröklétbe. Gondolom, azért van, hogy a szív inkább törődik a földiekkel, mint az odafennvalókkal, mivelhogy érzi sorsát, hogy ő is elporlad mindazzal, ami a földi- séget jelenti az életünkben. A lélek, halhatatlanságának tudatában, csakis az örökkévalókkal foglalatoskodik, az jelenti számára az életet itt, e földi életben is. S a harc tart . . . Bánatom könnye sűrűn permetezi a szivemet . . . De mert a lelkem megnyugodva él Isten bölcs akaratában, a borúlátót szivárvány íveli. Öröm a bánatban . . . Szivem érthetetlenségben bámul a béke szalagján uyugvó lelkemre. Nem tudja, nem is sejti, hogy az ő könnyeiből szövi a szivárványt lelkem fénye. így győz a lélek! Szó sincs róla, a lelkem is nélkülözi élettársát. A meghitt beszélgetéseket . . . nézeteink megosztását . . . müizlésünk eszmecseréit ... a holdas éj csillagtáborában gyönyörködő páros boldogságot . . . Nem tudom megszokni a hiányát, bárha érzem lelke közelségét. Noha nem vagyok egyedül, az Ur velem van és velem a Lélek ereje, mégis egymagámban vagyok. Bárha lelkemben hallom a hangját, csend honol az otthonomban: hivá- somra nem jön felelet . . . Beletemetkezem irodalmi hagyatékának elrendezésébe .... Sohse hittem volna, hogy a szellemi kincsek gazdagsága is lehet szivárvány a borulat felett! Öröm a bánatban . . . Amint rendezgetem iratait, isteni talentumának, áldott szellemének termékeit, prózái közül szinte elém tolakodik: “A bánat, mint a világ legnagyobb rablója.” Megérzem, hogy a lelke tolta elém, nehogy áldozata legyek a bánatnak. Mint üdítő forrásra veti magát a szomjazó, úgy issza lelkem az oktatását. ‘‘A bánat elpusztító) a az életerők idegrendszerének; habozásba, bizonytalanságba és az akaraterőnek teljes legyengitésébe dönt; halálos ellensége a fejlődésnek, haladásnak. Munkakedv és bánat nem járnak együtt. A bánat pusztulást jelent, elpusztulását a lelki és testi erőknek ... A bánat visszahat a szívre, csökkenti a szellemi és fizikai erőt, energiát, az idegrendszer erejét; kimeríti áldozatait és semmi kárpótlást nem ad . . . Az élet sírással kezdődik és nyögéssel végződik ... az első gyermeki sirás és az utolsó nyögés között van a hősies küzdelem . . . Alii fel és menj ki harcolni az életért! Csak az csügged el, csak az
