Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
18 TESTVÉRISÉG A HALOTTAK EGYHÁZA Az öreg szuperintendens a k. . . i eklézsiát vizitálva, ott a presbitérium előtt feltette többek közt ezt a kérdést is: —• Mennyi volt a kegyes adományok összege a múlt esztendőben? A k... i papnak könnyű volt erre megfelelni, mert csak egy szót kellett kiejteni: Nihil! Ami magyarul annyit tészen, hogy egy lyukas garas sem! A püspök meghőkölt: —- Semmi? Tízezer lelkes eklézsiában nem akadt egy hosszú éven át, aki megnyitotta volna szivét és markát ?! Hallgattak a tanácsbéliek nagy hallgatással. A püspök tovább faggatózott: — Hát egyházi terhek viselése címén milyen summa jött be a múlt esztendőben az eklézsia köz- és tanácsos tagjaitól? Megint felelt a k. . . i pap, s szava megint csak egy szó volt: Nihil! A püspök felugrott ültéből, talpra állitotta az indulat. A szava megharsant: — Hát ki tartotta fenn ezt a nagy eklézsiát a múlt esztendőben, ha kendtek se kegyes adománnyal, se teherviseléssel nem jöttek segítségül?! A kérdésre, a papot megelőzve, egy kedélyes, vén presbiter felelt, oktatólag a temető felé intve. •—- Hogy kik tartották fenn? Hát a halottak, kérem! És az ámuló püspöknek magyarázni kezdték, hogj' az élő egyháztagok azért nem segítették semmivel egyházukat, és azért nincs is felelősségük eklézsiájukkal szemben, mert feleslegesnek vélik. Régi kegyes ősök, halott ősök ugyanis annyi földet, házakat, alapítványokat, erdőket, szőlőket s más javakat hagytak az egyházra, hogy abból kitelik dúsan a pap tartása, meg a számos kápláné, meg a kántoré, meg mindennemű más kiadás és építés . . . A püspök hallgatta, hallgatta őket s arca mindjobban elborult. Egyszer aztán intett, hogy elég a beszédből, most már ő akar szólni. S megszólalt ilyen szavakkal: —- Mély borzongással eszmélek rá imé, hogy nem élő eklézsiában, hanem egy kriptában vagyok . . . És ilyen tenorban folytatja beszédét, melybe belevezette még a messze Afrikában hiéna nevezetre hallgató állatot is, mely al
