Fraternity-Testvériség, 1963 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1963-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 19 kalmatos címerük lehetne a k. . . .-iaknak, mivelhogy az is szinte a halottakból él. S zúgott, zuhogott a szuperintendensi intelem, de úgy, hogy egyesek nyögtek, mások fújtak belé, egy vérmes, büszke presbiter pedig egyszerre csak közbekiáltott: — Ne csak mindig ezt az egy hibát, uram! Van az eklézsiánkban azért jó is. Erről is legyen szó! A püspök rávillantotta szemét a közbeszólóra: — Hogy hívják kendet? —■ Kondás Kovács Kálmán becsületes nevem! — mondta a 130 kilós, tekintélyes presbiter. A püspök odalépett eléje: —• Ismeri kend Harkányt ?! — Ahun a forró viz bugyog ki a földből? Ismerem! A püspök arra felé intett: — Xohát! Ott gyógyittatta a podagráját egykoron két ember: Kiss Károly és Nagy Nátán. S mikor a fürdőzés után masszírozták őket, hát Nagy Nátán úgy ordított fájdalmában, hogy a fürdőhodály ablakai szinte remegtek bele. Mig ellenben Kiss Károly, miközben a lábát kenték, mégcsak a pipát sem vette ki a szájából. Elcsodálkozik ezen Nagy Nátán s mondta egyszer: Hogyan van az, szomszéd, hogy én, ha beteg lábamat kenik, majd megháborodok, kend meg olyankor is pipál nyugalmasan? Mire Kiss Károly oktatólag igy felelt: Ez azért van, szomszéd, mert én a fájdalmat nem állom, s ezért az egészséges lábamat nyújtom oda a kenegetőnek. Hadd vesződjék azzal . . . S akkor magasra csapott a püspök szava: — Hát én nem azért vagyok itt, felebarátom, hogy a kendtek egészséges lábával vesződjek, hanem hogy a betegséget kikenjem kendtekből, még ha fáj is az a kenegetés . . . Akkor csend lett darabig, bűnbánati csend. Aztán a presbiterek sorából megszólalt egy hang: — Megértettük, szuperintendens uram! S hogy valóban megértették, azt az bizonyította, hogy annak az esztendőnek a végén egy könyvre valót tett ki azoknak a száma, akik részint kegyes adományokkal, részint felajánlásokkal segítették az eklézsiát. S mikor a kurátor felolvasta év végén a hatalmas listát és a nagy summákat, egy vén presbiter fejcsóválva igy dünnyögött: — De hiszen, ha ez igy megy, akkor maholnap nem lesz szükségünk a halottakra! (“UJ ÉLET”)
