Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
TESTVÉRISÉG 5 Á SZABADSÁGÉRT ÉS AZ UNIÓÉRT AZ AMERIKAI POLGÁRHÁBORÚ TÖRTÉNETE MAGYAR SZEMMEL Irta: Eszenyi László (12. folytatás) X. A HADISZERENCSE DÉLRE MOSOLYOG A “Hét Napos Csata” után az északi főváros esetleges lerohanása nem volt többé ijedt politikusok rémlátása csupán. A közeli győzelemre beállított északi polgárság kínos csalódással értesült a fiaskóról és mélységes aggódalommal figyelte a virginiai eseményeket. A felkelők katonai sikereinek hatása alatt Európa vezető hatalmai egyre komolyabban foglalkoztak a Déli Szövetséges Államok diplomáciai elismerésének gondolatával, amit valószinüleg követett volna Dél részére való hadianyagszállitás még a blokád megtörése árán is. Lincoln helyesen ismerte fel, hogy a főváros biztos kézbentartásán áll vagy bukik az Unió sorsa is. Papírforma szerint a legjobbnak látszó intézkedéseket tette a fenyegető veszély elhárítására. Igazán nem az ő hibája, hogy tábornokainak gyenge szereplése miatt a helyzet csaknem kritikusra fordult. A McClellan felmentése óta betöltetlen fővezéri tisztet a nyugati hadjárat győzelmes parancsnokára, Halleck tábornokra bizta. Ugyancsak átvezényelte Pope-ot Nyugatról s megbizta annak a kereken 50,000 embert számláló hadseregnek vezetésével, mely Washingtontól délre a főváros védelme címén tétlenkedett a virginiai csata alatt. McClellan elvesztett ugyan közel 13,000 embert s nagy tömegű hadianyagot, de a James folyó mögött rendezkedő ereje Pope egységével együtt igy is messze túlszárnyalta a két északi csoport között álló Észak Virginia-i Hadsereget, melynek embervesztesége 14,000 főre rúgott. A