Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 17 “Wilderness”-en (Vadon) átjutni s Leet az azután következő nyílt területen csatára kényszeríteni, mely a “yankee” tüzérség kihasználására sokkal alkalmasabbnak látszott. De Lee egyik jellemző alaptulajdonsága épen az volt, hogy az összecsapások helyét maga szerette kiválasztani s ez alkalommal is minden összevonható erejével a Vadonban előnyomuló szövetséges oszlopokra vetette magát, melyek sem felfejlődni, sem fölényesebb tűzerejűket az alig áttekinthető területen érvényesíteni nem tudták, a megismétlődő kézitusákban pedig az elszántabb és természetben jártasabb déliek maradtak általában felül. A május 5 és 6-án lezajlott elkeseredett harc után, mely egyedül az északiaknak 17,000 főnyi véres veszteséget okozott, úgy látszott, hogy Grant nagy reménységekkel megindított támadása is Chancellorsville-hez hasonló kudarcba fulladt. Azonban Grant sem volt az az ember, aki egyhamar belenjmgszik a vereségbe s a Vicksburg körüli szívós harcok során ráragasztott “bulldog” jelzőt a virginiai csata alatt érdemelte csak ki igazán. Látva hogy mindkét szárnyát a déliek visszanyomták, egész hadseregét május 6-ról 7-re virradó éjjel hátravonta, de csapatai legnagyobb örömére Hookerhez hasonlóan nem vonult vissza a Potomac mögé sebeit nyalogatni, hanem erőltetett menetben Dél felé indult meg, hogy Richmond és Lee hadserege közötti útvonalat elvágja s ezáltal Leet egy sokkal kedvezőtlenebb helyen támadásra kényszerítse. A minden tekintetben nagyszerű elgondolás azon bukott meg, hogy egy lovas seregtest élén Lee unokaöccse valamivel hamarább érte el a Spotsylvania község területén lévő utcsomópontot, mint a “yankee” elővéd. Mindkét fél ismételt, de sikertelen szárny átkarolási mozdulata után, május 12-én Grant kísérletet tett Lee közepének áttörésére, ez azonban a “Bloody Angel” (Véres Angyal) néven hirdedtté vált tisztáson lefolyt rendkivül veszteségteljes harcokban meghiúsult. A
