Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
18 TESTVÉRISÉG szárny kerülgetés tovább folyt, inig végre junius 3-án a hadseregek déli szárnya csaknem Richmond megerőditett övezete elé jutott. További átkarolásra tere nem lévén, Grant újabb arctámadásban próbálta felőrölni Lee erejét, de az az okozott és elszenvedett megrendítő veszteségek ellenére sem hozta meg a kívánt eredményt. Grant ekkor jutott az egész hadjárat során legtalpraesettebb elhatározására. Lovasságának leplező harcai alatt zömét kivonta, azzal a James folyón Richmondtól keletre partot váltott s elővéd hadtestét erőltetett menetben megindította a felkelő fővárostól vagy harminc mértföldre délre fekvő megerőditett város, Petersburg felé, melyet maroknyi helyőrséggel Beauregard tartott megszállva. Petersburg elfoglalása háborút eldöntő jelentőségű lehetett volna. Lee utánpótlásától elvágott és megtizedelt hadserege képtelennek látszott támadással helyreállítani az összeköttetést a felkelő kormány és a hátország között. Csak a teljes megsemmisülés vagy a megadás között választhatott volna. Egy tehetetlen északi parancsnok azonban ismét megfosztotta a Potomac Hadsereg katonáit attól, hogy annyi meg nem érdemelt vereség után a háború döntő csatájának legyenek hősei. Ez a Smith nevű tábornok ugyanis Petersburg alá érkezésének napján egyetlen lendületes rohammal bevette ugyan az erődrendszer hatalmas részét, de ahelyett, hogy sikerét haladéktalanul kimélyitette volna, előbb erősítésekre várt, majd a támadás folytatást addig halogatta, mig Lee beérkezett seregtesteivel megerősödött védőkkel szemben reménye sem maradt a bevételre. A dühtől taj- tékozó Grantnek már csak a város rendszeres és rendkívül veszteségteljes ostroma maradt hátra. Nem volt sokkal több öröme másik két hadtest parancsnokában sem. Ben Butler csoportját egv alárendelt erejű rebellis egység beszorította a James folyó egyik félszigetére s ott “mint
