Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 9 LEVÉL TELEKIEKRŐL Főtiszteletü Elnök Ur! Megdöbbenéssel olvastam a “Testvériség” legutóbbi számában Teleki László és felesége szörnyű háláláról szóló hirt és azonnal Írni akartam, mint aki éveket töltött vele börtönben, de minden alkalommal elöntötte szememet a könny valahányszor előidéztem emlékemben a Teleki Laci mosolygós arcát. Nála egyenesebb jellemű embert nem ismertem. Sokszor láttam ingerült börtöntársaival mosolyogva vitatkozni.' Szelídsége, emberszeretete átragadt környezetére is. Lelki erejének nagyságát ott láttam meg, amikor az emberek elcsüggedve, összetörve kilátástalannak látták az életet. Neki volt ereje bátorítani a csüggedőt, megvédeni a gyengét. Lelki ereje mély vallásosságából fakadt. Nem volt hullámzó kedélyű. Nem ült fel a börtönhireknek. Mindent tárgyilagosan, magasabb szempontból Ítélt. Egy alkalommal láttam elszomorodni. Ketten voltunk a cellában és lélekben a karácsonyi ünnepekre készülődtünk. Feleségétől csomagot kapott, metyből kidobálták a börtönőrök a fenyőgallyat és a gyertyákat. Mondta, hogy egy gyertyát sikerült megmenteni. Beszélgettünk a régi karácsonyi ünnepekről, majd a Keresztyén Ifjúsági Egylet munkájáról. A végén megjegyezte: “Egész életemet a magyar ifjúság lelki nevelésének szenteltem és a végén a magam gyerekeit sem tudom nevelni.” Rátekintettem és láttam a könnye végig csorog az arcán. Letörölte és ismét mosolygott, de én láttam hogy mosolyán belül hullanak a köny- nyei és azok a könnyek fájdalmasabbak mintha szabad folyást engedne nekik. 0 az életben sokat vesztett. Elvesztette rangját, vagyonát, szabadságát. Gyermekei külföldön éltek és nem láthatta, nem nevelhette őket. De nem vesztette el hitét, nem vesztette el a jövőbe vetett bizodalmát. A börtönben is készült arra a hivatásra, amit a magyar ifjúság nevelésében élete céljának kitűzött. Félt, hogy a magyar ifjúságot a kommunizmus úgy megmételyezi, hogy nem lesz lehetőség a lelki kátyúból kiszabadítani. Amikor a forradalom után felkerestem ragyogó arcai mondta, hogy lám az ifjúság mégis lerázta magáról a kommunizmus hamis ideológiáját. Hívtam: jöjjön velünk, de ő maradt. Azóta többször váltottunk levelet. Irta, hogy belépett a VIII. kerületi gyülekezet énekkarába és lázasan készülnek a nagypénteki szereplésre a Passió énekléssel. —; Egyik levélben arról számolt be, hogy 14 év után ismét elmehetett az Operába. Több ]
