Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
TESTVÉRISÉG 7 Legyen szabad itt még egyszer rámutatnom arra a fontos szerepre, amelyet nekünk szabad világban élő magyar keresztyéneknek betöltenünk kell: A világkeresztyénségéről azonban nem szólhatunk a legnagyobb testvér, a római katholikus egyház második vatikáni zsinatának mérlegelése nélkül. XXIII. János pápa egyháztörténelmi szempontból talán századunk legnagyobb jelentőségű eredményét valósíthatja meg, ha a Második Vatikáni Zsinat összehívásával egyidő- ben elindított megbékélés és szorosabb keresztyén egyházi együttműködése pozitiv következményekkel jár. Eddig római katholikus zsinatra nem-katholikus megfigyelőket aligha hívtak meg. Az első vatikáni zsinat a protestántizmus felé, közel egyszáz évvel ezelőtt, csak negatívumokat tudott mondani. A második vatikáni zsinatról ennek ellenkezőjét mondhatjuk, mint erről a vatikáni kúria köreiben divatos vicc tanúskodik: Az egyik olasz püspök panaszkodik a másiknak: Ma amerikainak s methodistának kell lenni ahhoz, hogy valakit fogadjon audienciára a pápa. Természetesen a második vatikáni zsinat sokáig fog tartani és most még nehezen mondhatunk érdemleges Ítéletet munkájáról. Prófétálásba bocsátkozni pedig nem érzem magam feljogosítottnak. Egy pozitívuma van már is és ez egybeesik az újdelhii gyűlésről mondott véleményemmel. Közelebb kerültünk egymáshoz. Ma már nem “eretnekekről” beszélt a XXIII. János pápa zsinatmegnyitó szózata, hanem az “elszakadt testvérekről”. Xem kitagadás, kiátkozás lesz a zsinat leggyakoribb tevékenysége, mint sajnos száz esztendővel ezelőtt volt, hanem a pápai szózatból idézzükk: a “gyógyításé”. Ez a gyógyítás illetve gyógyulás a neves német-svájci katholikus theológus, Hans Küng professzor szerint nem más, mint a világkeresztvénségének újjászületése. Ez egyformán áll katholiku- sokra, protestánsokra és orthodoxokra egyaránt. Meg kell tanulnunk e neves theológus szerint: egymással élni, egymásért imádkozni, egymással vitázni, de egymásért, ha kell, szenvedni is. Mert Krisztusban, mint Írja csak az angol fordításban már hét kiadást elért könyvében, máris egyek vagyunk. Testvérek: katholikusok és protestánsok. Az ut pedig az egy Krisztus lelkiségének közös megtalálásában és az abban való újjászületésben van. Addig, mig szervi egység az Egyházak Világtanácsához tartozó protestáns egyházak között is létrejöhessen, hosszú idő telik
