Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 3 nemzedékének kárára. Mennyire furcsán hangúk az, hogy a kommunista elnyomás alatti Budapesten, a kommunista állami iskolákban elvileg szabad — a szülök kérésére — vallást tanítani és minden esztendőben van néhány száz bátor szülő, aki ezzel a jogával mer is élni, s azok a gyermekek és középiskolás fiatalok állami iskolában hetente kétszer felekezetűk szerinti hitoktatásra járnak, addig a szabadság hazájában, New Yorkban az állami iskola épületén belül már imádkozniok sem szabad, mint iskolai osztálynak együtt! Mint református keresztyének nem ismerhetjük el azt, hogy az állam Isten-nélküliségben élhet. Nem magánügy a hit, mint a hitetlenség és a szabadgondolkozás sem az, mint annak a néhány new yorki családnak példájából láthatjuk, akik egészen a Legfelsőbb Bíróságig mentek fel és sikerrel az állami iskolában mondandó imádság ellen. Ha az államnak semmi köze sincs Istenhez, s az állam iskoláiban imát sem szabad mondani a Teremtőhöz, szinte eljutottunk arra a pontra, hogy református keresztyén szülők számára lelkiismereti kérdéssé kell legyen: milyen iskolába küldje gyermekét? — Megtettünk-e mindent, hogy az állam iskoláiban az adófizetők pénzén fenntartott nevelőintézetekben a hivő és vallásos gyermekek jogai éppenugy biztositassanak, mint a vallástalanoké? Komolyan vettük-e azt az állampolgári felelősséget, mellyel amerikai hazánknak és eljövendő nemzedékeknek tartozunk, hogy a lehető leg j óbbat nyújtsuk az ország ifjúságának nevelése terén? Számot vetettünk-e azzal, hogy mint református keresztyének Isten előtt állva felelősséggel kell éljünk, cselekedjünk és döntsünk. DR. BÉKY ZOLTÁN püspök az A.M.R.E. alelnöke LIGONIERI BETHLEN OTTHONUNK UJ ÖREGEK HÁZÁNAK FELAVATÁSÁRÓL Tudósítást és Képeket a “Testvériség” következő számaiban közlünk! T
