Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-08-01 / 8. szám
4 TESTVÉRISÉG A MI ÜNNEPÜNK Uj épületünk tavasszal kezdett nőni a Mória hegyén és mire a gabona a szérűkről be lesz takarítva befejezést nyer, bogy évszázadok jövő nemzedékei arassák belőle azt a szeretetet, amelynek magvait 40 évvel ezelőtt vetették el. Csodálatos tény, hogy ez az alkotás is az Igéből született, nem testté, hanem kőből, vasból, betonból, márványból, idős magyarok Otthonává. Keletkezése titokzatos és rejtelmes, mint minden születés . . . Valamikor az első amerikai utazók kukorica magot vittek Európába és ez a növény a világ szegényeinek hosszú évszázadokon a búzája lett. A magyar vándorok a hitnek magvait hozták Amerikába, amiből megszületett a Bethlen Otthon. Ezért különös sorsa és hivatása van. Célját addig tölti be, amig a szivek tudnak ]ó- cselekedetet teremni. Nemcsak azért van különös jelentősége, hogy negyven éves munkának a koronája, hanem azért mert mutatja, hogy népünk cselekvő hittel rendelkezik. Nemcsak azért drága mert a miénk, hanem azért mert a szenvedőké. Julius 4-én kis családi ünnepély keretben helyeztük el az Otthon okmányait az alapkövek mögé. Ünnepségünkön az Igét Ft. Borshy Kerekes György az egyesületünk elnöke hirdette. Beszédében rávilágított arra, hogy a hazánkká lett idegenben egy darab magyar földön épült ez a ház. Egyetlen célból épült, ez pedig az, hogy Otthonná legyen. Nem szegény ház, nem palota — bár kinézésére az — hanem Otthon. Létezésének célt és értelmet csupán ez ad. Mint a fészek csak elsárgult avar és összerakott giz-gazok csomója, ha nincs benne család, úgy ez az épület is csak vas, tégla és beton halmaz, ha nem lehet az otthontalannak otthonává. De hogy az lesz, arra áldásokban gazdag negyven év tesz tanúbizonyságot. Tehát a föld ahol állunk, a ház ahol épült, az a magyar lélek felségterülete, a majdnem fél évszázados múlt jogán, a szenvedések jogán, az áldozatok jogán . . . Az okmányokat Ft. Daróczy Sándor az intézet igazgatója helyezte el az alapkövek mögé. Rávilágított arra, hogy a történelemnek milyen múló kis epizódja a mi ünnepünk. Azonban, ha majd a kövek mögé pihenni helyezett Írások évszázadok múlva csipkerózsa álmukból felébrednek, beszélni fognak arról, hogy a magyar történelmi éjszakában, virasztott és hűséggel vigyázott az amerikai magyarok egy közösségének az életeket mentő sze- retete a Mória hegyén.
