Fraternity-Testvériség, 1962 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1962-07-01 / 7. szám
CSENDES JUBILEUM Olvasóink közül bizonyára alig néhányan vették észre — ha ugyan egyáltalában észrevették?! — azt a “XL.” római számot, amely a “Testvériség-Fraternity” belső címlapján a lap negyvenedik évfolyamát jelzi, őszintén szólva e sorok Írója is, aki pedig teljes harminc év óta szerkeszti a lapot, csak most eszmélt rá, hogy “az idő, hogy eljár . . .” És ha már itt tartunk, talán nem lesz érdektelen felemlegetni a múltból, legalább vázlatosan a “XL” történetét: Az Egyesület szórványos közleményei 1896-tól kezdve az akkor kiadott egyházi és világi lapokban jelentek meg. Ez az időszak volt az, amikor az országos jellegű egyesületi konvenciók tárgyalási idejének jelentős részét afölötti vita foglalta el, hogy melyik lapkiadvány legyen az illető egyesület “hivatalos lap”-ja és ezért a jellegért milyen összegű dotációt kapjon. Ezek a viták főként a New York-ban és Cleveland-ban akkor megjelenő két napilap közötti választás körül forogtak. A “kinek a pap, kinek a papné”-szerü vitázás eredménye aztán legtöbbször az lett, hogy mig a “hivatalos lap”-pá választott újság kötelességszerüen támogatta az illető egyesületet, a másik legjobb esetben ignorálta vagy épen támadta. így folyt ez a XIX. század végén és a XX. század elején körülbelül harminc éven keresztül s nem volt épen egészséges állapotnak nevezhető. A növekvő nagy egyesületek végül is megsokallták ezt a pár évenként ismétlődő herce-hurcát s vagy saját lapot adtak ki, vagy más megoldást választottak. A mi Református Egyesületünk például a “Reformátusok Lapjá”-val kötött megegyezést s abban a hetilapban adta le hivatalos közleményeit, becsülettel megfizetvén annak árát. Eleinte semmi zavar nem keletkezett ebből, később azonban nem egy esetben megtörtént, hogy ugyanabban a lapszámban, amelyben az egyesület tisztviselői hivatalos jelentéseiket közöltették, a lap szerkesztője, aligha nem személyes okokból, azt vezércikkben vitatta, támadta és cáfolta meg. Ez sem lehetett hát kívánatos állapot. Az 1927-ben Ligonierban tartott konvenció, az efféle bajokon segítendő, úgy határozott, hogy a hivatalos közleményeket “Református Egyesület” címen, a mindenkori titkár szerkesztéséban, havonta saját kiadásában jelenteti meg. Ezt viszont úgy cselekedte, hogy a kiadványt nem a tagság egyéni címeire juttatta el, hanem helyi kézbesítésre egy csomagban küldötte meg az osztályokhoz. Ennek eredménye aztán az lett, hogy a lapok legnagyobb része sohasem került a tagok kezébe, hanem papírkosárba vándorolt. Pár évvel később a harmincas évek depressziójának mélypontján lefolyt 1931-es közgyűlés, az egyház- politikai vitákban kifáradtan és a nyomasztó gazdasági helyzet által teremtett engedékenyebb hangulatban arról álmodott, hogy az Egyesület kiadványával egyesíteni kellene a Reformátusok Lapját és a Magyar Egyház cimü lapokat, s igy elérni mindazt a területet, amelyen úgy az Egyesület, mint az Egyházak munkája folyik. Az erre vonatkozó egészséges tervezet el is készült, tárgyalás alá is került, de — jobb GÉN
