Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-02-01 / 2. szám
4 TESTVÉRISÉG nek vált egyeduralkodójává, hanem rányomta bélyegét társadalmi berendezkedésére és politikai magatartására is. Minthogy a gyapot termeléséhez rabszolgákra volt szükség, a déliek vagyoni és társadalmi helyzete legmegbizhatóbban a birtokolt rabszolgák számával volt mérhető. Ha ebből a szemszögből vetünk egy pillantást az egykorú statisztikára, megállapíthat juk, hogy “gyapot őfelségét” rendkívül vékony, de annál gazdagabb “arisztokrata” réteg vette körül. 1860-ban 20 vagy annál több rabszolgát csak 37,662 déli birtokos tartott. E pár ezer embernek robotolt a két és fél millió rabszolgahad 75%-a s a két véglet között milliónyi fehér ember élt az ültetvényeken dolgozó feketéknél alig jobb anyagi körülmények között, de láthatólag a fennálló társadalmi berendezkedés iránti különösebb felháborodás nélkül. Ennek az “egy-termékü” közgazdaságnak az igazi veszélyei éppen abban a polgárháborúban váltak nyilvánvalóakká, melyet a déliek “status quo”-hoz való görcsös ragaszkodása váltott ki. A sors iróniája, hogy a textiliparral nem rendelkező Dél a tengeri blokád következtében eladatlan gyapothegyeken ült, mig katonái rongyokban voltak kénytelenek harcolni. A gyapot rendkívüli hasznától elbódult déli vezető emberek előbb a politika minden eszközével igyekeztek fenntartani a rabszolgatartás erkölcstelen intézményét, melyet az amerikai alkotmány is szentesített. És hogy ezt az alkotmányos jogot mennyire nem tekintették amolyan elavult, írott malasztnak, bizonyítja az Amerikai Legfelsőbb Törvényszék 1857-ben hozott döntése egy az északi területen felszabaditását kérelmező néger ügyében. Az elutasitó döntés indokolása szerint egy néger rabszolga nem személy, hanem vagyontárgy s igy állampolgári jogokra nem tarthat számot. Talán nem érdektelen itt megemlíteni azt, hogy a magyar nemesség kilenc évvel az amerikai történelemnek fenti nem éppen
