Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-08-01 / 8. szám
20 TESTVÉRISÉG Iáján, mig aztán az újságírásnál állapodott meg. Ebben a minőségében alapította meg azt a maga nemében egyedülálló részvénytársaságot, amely kizárólag magyar bányamunkás részvényesekkel nyitotta meg Kentucky államban eredetileg Himlerville néven ismert (ma: Beauty, Ky.) kőszénbányáját. Ez a vállalkozás részint a beállott szénipari pangás, részint a nagytőke machinációi miatt csődbekerült s ott kellett hagyniuk a szép telepet, ahol magyar templom, posta, bank, színházterem és iskola is létesült a magyarok által épített csinos bányászházak mellett. Iskolájukban kötelező volt a magyar nyelv tanulása nemcsak a magyar származású, de bármely más nemzetiségű tanulók számára is és mint ilyen külföldön egyedüli volt. A szükséges tankönyvekről a társaság gondoskodott. Az összeomlásból Himler csak a “Magyar Bányászlap” elég kezdetleges nyomdáját menthette meg. Azzal előbb az ohioi Columbusba, majd Clevelandba s onnan Detroitba költözött, ahol nyomdáját felszerelve számos magyar hetilap előállítását végezte. Újságírói tevékenysége révén élénk részt vett itteni közéletünkben s eredménnyel dolgozott a Verhovay Segélyegylet (ma: William Penn) fejlesztése körül s az Amerikai Magyar Szövetség újjászervezésében is, amelynek egyideig titkári tisztségét is viselte. A második világháború idején nyomdáját eladva Californiába szándékozott visszavonulni, ahol egy régebbi bányászbarátjával farmot vásárolt a San Fernando völgyben. Ettől hamarosan megvált s mert befogadó hazáját szolgálni kívánta, szolgálatra jelentkezett a Mihajlovits féle anti-náci ellenálláshoz toborzott önkéntes csoporthoz. Kiképzése után az Office of Strategic Service-hez (O. S. S.) kapott beosztást s különböző helyeken annak keretében szolgált. 1945-ben arra kapott parancsot, hogy az akkor alakult magyarországi kormány által, a budapesti Allied Control Commission utasításával kikért, úgynevezett “háborús bűnösöket” szedje össze az oroszok elől külföldre menekült csoportokból s szállitassa Budapestre. Ezért a ténykedéséért kapta aztán a legvehemensebb támadásokat. A sebtiben öSSzeállitott s kommunista irányítás alá került “Népbiróság” ugyanis a hazaszállítottak közül sokat kivégeztetett s még többet kegyetlen börtönbüntetésekkel sulytott. Hogy ezekért ő tehető-e felelőssé, aki parancsra dolgozott vagy felettesei, akiktől a parancsot kapta vagy még inkább a “kangaroo court”-ok: e helyen vitatni nem kívánhatjuk. Himler előélete, egyénisége, amerikai magyar szereplése alapján viszont tárgyilagosan megállapítható az, hogy ő maga, bár erősen liberális felfogású, de soha kommunista, sőt szocialista sem volt s a legkeményebb hírlapi harcot a két háború között és után épen ő folytatta a kommunisták ellen. Mint újságíró gyakran nagyon keményen, olykor szentimentálisán, de mindig érdekesen irt s itteni újságíróink között talán ő volt az, aki leginkább eltalálta azt a hangot, amelyen az első nemzedékbeli régi magyarok számára érthetően Írni kellett. Küzdelmes és változatos földi életére most pontot téve a halál, oda kellett állania az örök Biró elé, aki ítél “elevenek és holtak” fölött. Halálával régebbi magyar bevándorolt nemzedékünk életének egy színes és eseménydus fejezete zárult be. Béke poraira!
