Fraternity-Testvériség, 1961 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1961-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 21 ÁLOM ÉS VALÓSÁG Augusztinusz írja egyik ránk maradt theológiai munkájában, hogy azok a városok, amelyek elfogadják Krisztus királyságát, belefoglaltatnak abba a történelembe, amelynek Írója az Isten. Vagyis magukban hordják az örökkévalóság egy darabját. Azonban ha nem fogadják el Krisztus királyságát, a sátán lakóhelyei. Az ő hatalmának a kifejezői. Valamikor sokat gondolkoztam ezen a csodálatos meglátásán a nagy szentnek és tudósnak. Szinte azt mondhatnám, hogy ez a pár sor szolgált útmutatónak számomra, hogy valamit megértsek a nagy álomból, ami Isten üdvtervébe már befejezett tény. Ezek szerint Magyarországon és Németföldön, meg minden országban vannak emberi közösségek, amelyek úgy magukon hordozzák az egy akol és pásztor nagy csodájának a kezdetét, mint a tengerben a háborgó vizek közül kicsillanó kis korái építmények jelzik, hogy ott belőlük egyszer sziget formálódik. Két világháború között porig égett s lebombázott romokon sokszor láttuk felírva a sátán győzelmi indulóját. Gazdag, ió- létben, zsírban és borban tobzódó városokban talán még inkább. Valóban igaza van egyik amerikai protestáns Írónak, hogy a legtöbb állam hatalom s uralkodó közösség bűnben fogantatott, mert öldöklés, kínok, erőszak s véres háborúk tüzében született. Csak az egy akol és egy pásztor lassan épülő körvonalai hordják a bizonyosságát annak, hogy Istennek az emberek iránt érzett meegbocsájtó és mindenre elégséges szeretetében fogantatott. Ez az ország nem matériából épül, hanem a léleknek a nagy tettei azok a realitások, amelyek ennek az országnak az alapjai. Ebből következik az is, hogy az egy akol és egy pásztor értékmérője és pénzegységei, kincsei s arany valutája egészen más, mint amiről az anyag uralma alatt élő ember álmodik. Ezeket a kincseket nem a földből bányásszák elő, hanem a szeretni és szolgálni tudó emberi sziv termeli ki. Néha én is láttam itt ott, egyet egyet felcsillanj mint gyémántszemet a porban. Sok évvel ezelőtt történt, hogy egyik bajorországi városban több mint száz bujdosó jugoszláviai magyar szomjuhozta az Igét. Engem kértek fel, hogy tartsak számukra istentiszteletet és én nagy buzgalommal indultam el, hogy életem töredezett cserép
