Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-03-01 / 3. szám

TESTVÉRISÉG

5

másütt nincs, igy az iskolában az arány a magyar és más származású gyerekek között harminc az ezerkétszázhoz. KI éggé hátrányos ránk nézve — látszólag, de nem a valóságban. Mi a helyzet? Az, hogy az utóbbi három évben a középiskolai évzáró ünnepélyen a búcsúbeszédet Otthonunk növendékei, tehát magyar diákok tartották: Topay Ildikó, Stephán László és Hadházy Dezső. Ez éven két negyedéves diákunk van, két fiú. Mind a kettő szinjeles. Az egyik, Halmy László, ötvenhatos menekült; a másik, Kürz Péter, három éves korában került el Magyarországról, Brazíliából jött hozzánk alig több mint másfél évvel ezelőtt. Nem régiben az angol nyelv tanára jegyezte meg róluk: nem érti ezeket a magyar gyerekeket ! Két-három év alatt olyan alaposan megtanulnak angolul, hogy jobban és szebben beszélik, mint akik benne születtek. Kénytelen nekik jelest adni. A többi tanár véleménye hasonló. Természetesen vannak gyenge tanulóink is, de aránytalanul sok a jó. Mióta az Otthon fennáll, mindig igy voit. Áldott legyen érte az Isten. Ami hiányzik nálunk mennyiségben, azt kipótoljuk minőséggel. Magyar minőséggel.

NAPTÁR. — Propaganda értékét nehéz volna felbecsülni. Eddig megjelent 39 kötetében nemcsak az amerikai magyar református élet talált megörökítésre, hanem az utóbbi öt-hat évben a vasfüggönyön inneni magyar reformátusság sorsa, küzdelme is. Kevés magyar nyelvű kiadvány jut el olyan rendszeresen és olyan sok helyre, mint ez s kiállításra, tartalomra nézve (nem dicse- kedés, hanem tény) minden hasonló jellegű sajtóterméknél jobb. Ezen az éven olyan nagy iránta az érdeklődés, hogy a még mindig jelentékeny keresletet nem tudjuk kielégíteni. Ha egyházaknál maradtak volna fenn magyar példányok, azokat szívesen visszavesszük.

Az 19(51 -es szám készítéséhez rövidesen hozzáfogunk. Ez az év Otthonunk negyven éves fennállását fogja jelezni, az amerikai polgárháború kitörésének pedig a századik évfordulóját. Magyar szempontból mindkét évforduló nagy jelentőségű. Naptárunkat — két nyelven — úgy jelentetjük meg, hogy az egyrészt a magyar református alkotó erőnek, másrészt általában a magyarság örök, nagy emberi eszményekért való lelkesedem és áldozni tudásának méltó dokumentuma legyen.