Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-03-01 / 3. szám
r ÉGI HANGOK Tengeren át egyszer repültem Ember csinálta griff madáron, Ikarusz sorsa zúg az űrben, Szárnyára már aligha vágyom. Égi hang ver: maradj a földön, Ott hulljon rólad, a verejték, Ne tested, de lelked repüljön, Már a madár élet is kell még? Nem emberre, madárra néztem, Mikor megalkottam a szárnyat, Légbe rontó ember a vészben Csak balsorsú sírjába szállhat. A mélységből ha felkiáltasz, Jajgatásod nem ér az égig, Rémült szavadra nem jön válasz, Léted gyümölcse meg nem érik. Ha néha tán akad kivétel, Hogy csodáját világok hallják, Azért van, hogy Istenre nézz fel, Ki megmutatja nagy hatalmát. Géped szárnya ha törve roppan. Meghódítottad-e a léget? Hullám sírban, vagy üszkös romban Nem te gyözesz, az győz le téged. Sőt tudtodon kívül a géppel Szolgaságba magadat verted, Szárnyad habár tökélyt is ér el, Mit ér, ha megöli a lelket? Nincs lélek a szárny-alkotásban, Mi templominál teszi a testet, Szabadságot sohse lelsz másban. Csak ott, hol lélekkel kerested. Mert ha hajtó erőd a Lélek, Versenytársa lehetsz a sasnak, Sikered ormát is eléred, Földön formálsz mennyet magadnak. Hawaii SZARÓ LÁSZLÓ
