Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 13 Danubiana elnevezéssel egy kb. 200-240 oldalas évkönyvet is a német Jahrbiicherek mintájára. Ezek főleg magyarok és amerikaiak közötti terjesztését és szétosztását a mintegy tisz esztendő óta — főleg Dr. Szász Béla történész áldozatkészségével működő Kossuth Kiadó fogja végezni, s igy felmerült a kérdés, hogy mi történjen a Kossuth Kiadóval. Érdemes-e egyáltalában könyvet kiadni a magyar emigrációnak? . . . Lesz-e áldozatkész magyar, hogy terjessze a kiadandó magyar könyveket? . . . Magyarok vállalnak e szerepet a Kossuth Kiadó és az Intézet munkájában? . . . Kérdések, amikre válaszolni is nehéz. Kérdések, amelyeknek eldöntése az összmagyarság feladata lenne. Ezeket a kérdéseket mind meg lehet oldani a Clevelandban októberben tartandó közgyűlésen. -— Reméljük, hogy a magyarság értékeli a világszemle megjelenő példányait, amelyet magyar tudósaink szerkesztenek. Értékelik a magyar könyvkiadást, amely nagy íróink munkáival, legfőképpen pedig a magyar tankönyvekkel látta el az emigráns magyar iskolákat. Azok a magyarok, akik bármilyen téren részt akarnak venni a munkából, írjanak az Intézet címére: The Mid-European Research Institute, 3905 Whitman Avenue, Cleveland 13, Ohio. Avagy a sajtó osztály vezetőjének a címére: Dr. Köss Tibor, 14020 Fruitvale Avenue, Saratoga, California. A ZENEI "NOBEL DÍJ" NYERTESE Vásáry Tamás, a Londonban élő magyar muzsikus, a nagy magyar zenefejedelem, Kodály Zoltán ottani szereplése után napokig szerepelt a brit sajtó első oldalán. Tudniillik a nemzetközi zenebizottság a hat év nemzetközi díjnyertesei közül Vásáry Tamásnak Ítélte az első dijat, mely a “zenei” Nobel díjhoz hasonló. Ugyancsak neki ítélte a bizottság a Bach dijat is, melynek jelentősége a romantikus zenemüvek tolmácsolása, így történt meg a zeneirodalomban páratlan esemény, hogy egy magyar művész két világdijat nyert ugyanattól a zsűritől s ezt örökítette meg a brit sajtó nagy cikkekben. A díjnyertes művész, úgy tudjuk, Vásáry József debreceni gazdálkodó fia s néhai Baltazár Dezső püspök egyik unokája. HÍVATLAN VENDÉGEK A derűs őszi napokat egy csomó hívatlan vendég jelenléte rondította el New Yorkban, ahol a United Nations gyűlésein a moszkvai főpojáca kíséretében ez alkalommal megjelentek különböző nemzetiségű inasai is. A cubai szőrös fenegyerek mellett ott sunyitottak a hasonszőrű afrikai újdonsült “államférfiak”, de nem maradtak el a budapesti lakájok sem. Az utóbbiakról egyetlen fényképet láttunk a new-yorki lapokban, amint egymásra hajolva, dülledt szemekkel nézik a mérgében padot öklöző Hruscsevot. Szomorú látvány volt ez a triumvirátus, amely a hajdani katonaszökevény Sik, a püspökségből kiutált Péter, s a közismerten gyáva, de gyilkos Kádárból állott. Nem csoda, ha magyarok és más nemzetiségűek elég nyomatékosan adták tudtokra azt az utálatot, amit velük szemben minden tisztességes ember érez. Kádár motyogott is valamit az egyik gyűlésen, de mondanivalója senkit nem érdekelt s a jelenlevők legnagyobb része még a teremből is kiment, hogy ne legyen kénytelen még a hangját sem hallani ennek az elvetemedett sehonnainak.
