Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-10-01 / 10. szám

14

TESTVÉRISÉG

NÉPI HAGYOMÁNYAINKBÓL

Eleink lassan változó szokásrendszerben éltek, amelynek kialakulására az egyház is befolyást gyakorolt. így a mindennapi munkájukat is előírás szerint végezték. Nagy volt a regula nemcsak a családban, hanem a községben is. Ma már alig jut eszünkbe, hogy ez a gyermekvers:

Héfő hetibe,

Kedd kedvibe,

Szerda szerelmibe,

Csütörtök csüribe,

Péntek pitvarába,

Szombat szobájába,

Vasárnap kétszer az Isten házába!- nemcsak a soronkénti alliteráció kedvéért Íródott, hanem azért is, hogy a mindennapi élet munkarendjét megregulázza.

Hétfő a hét első napja: a piac ideje; ilyenkor kell egy hétre való bevásárlást eszközölni. Kedd a rokonlátogatás, szomszédolás napja. Szerdát a menyasszony-vőlegény idejének szabták meg. Csütörtökön kellett a kamrákat, magtárakat, ólakat rendbehozni; pénteken a konyhát; szombaton a szobát. Végül, vasárnap a lélek tisztogatásának ideje volt.

Mai szót használva: ha valaki “szabálysértést” követett el, vagyis a kialakult szokásrendszertől eltérően cselekedett, maga a szomszédság vagy a falu lakossága igazította ki a hibázót. Ennek bizonysága ez a régi időből fennmaradt rigmus is:

Pénteken, szombaton:

Szapul a rest asszony!

A mosást tehát a hét első napjaiban ejtette meg a rendes asszon}'; ilyenkor elmaradt vagy a bevásárlás vagy a szomszédolás, illetve a szerdai nap rátestálódott a fiatalokra.

Ilyenformán a hetenkénti látogatás csorbát szenvedett. No, de sebaj ! Megvolt a kárpótlás. Bizonyos alkalmakkor elmaradhatatlan volt a barátkozás, igy disznótorkor, névnapkor, sátoros ünnepeken. Járta a köszöntő minden háznál:

Adjon Isten három bét, három pét,

három efet, három dét:

bort, búzát, békességet;

fát, füvet, feleséget:

diót, disznót, derelyét;

pénzt,, paripát,, pecsenyét!