Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Főszerkesztő: Borshy K. György. — Felelős szerkesztő: Kecskeméthy József. — Társszerkesztők: Király Imre és Eszenyi László. — Főmunkatárs: Daróczy Sándor. XXXVIII. Évfolyam 1960 FEBRUÁR 2. szám KINEK HIGYJÜNK?! Az alábbiakban kivonatot adunk két hozzánk jutott Írásból. Az egyik kínos pontossággal fogalmazott irásmü, a másik reszketős kezekkel Írott, kezdetleges, öregbetüs levélből való. Érdemes elolvasni, mert csak igy kaphatunk megközelítő képet arról a Magyarországról, amely idegen és istentelen elnyomatás alatt “sovárogva nyög”. IDÉZET EGY CIKKBŐL “Nem felejtjük el, hogy az a bámulatos konszolidáció, ami népünk gazdasági, politikai életében és általában az emberek gondolkodásában végbement, milyen nagy mértékben volt Isten nevelő eszköze egyházunk számára is. Az uj társadalom erkölcsi minősége, gazdasági, politikai eredményei egyre nyilvánvalóbbak. Ennek a konszolidációnak — a gondolatok és látások konszolidációjának is — beszédes jele az a legszélesebb rétegeket átható örvendező ünneplés, amellyel népünk Alkotmányunk tiz évéről megemlékezett. A falusi nép között élő lelkipásztoraink közvetlen tapasztalatból tudják, hogy népünk — talán történetének egész ideje alatt — ennyire megelégedett még soha nem volt, mint ma. A falusi népünk életében bekövetkezett és részben már folyamatban levő nagy változás, a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés, tépelődést jelentő probléma — de egyre nyilvánvalóbb, hogy az emberibb élet útját választja mind saját, mind népe számára az, aki erre az uj útra rálép.” IDÉZET EGY LEVÉLBŐL “Kedves Fiam! — December első hetibe kaptunk tőled képeslapot, az egyikbe Írod, hogy azonnal válaszoljak, hogy hatvanba megkezdenéd, hogy jöhessek, úgy el is gondolhatod, hogy nekem ezen nincs gondolkozni valóm, bár már ott volnék. Mert idáig azt tartottam, hogy csak had járjanak a leveleim, mert a pénz sürgősen kellett a fogaimra. Most még nagyon szerettem volna, amit megint elküldtél IKKA csomagot, ha Karácsonyra felöltözhettem volna egy rendes kabátot meg egy lábbelit vehettem volna, hogy én templomba mehetnék, ott találom fel magamat kedves Fiam. Megtörtént a nagy szekálás, kilenc hétig tartott, három hét erős terror volt. Kedves Fiam de sokan szeretnék itt még hallgatni a rádióból, hogy oly távol messze van hazám, ird meg, hogy hallgattad-e
