Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-02-01 / 2. szám
2 TESTVÉRISÉG a Julink gyerekei üzenését a születés napodra. Amit kaptam Pestről, hogy mikor hallgassuk, elküldtem Neked és Te még nem Írtál felőle, mink itt hallgattuk éjfélbe, pedig Rudi is úgy táviratozta, hogy éjfélkor hallgassuk a rádiót, fel is kapcsolta Pali bátyád és az utolját mondta már, nagyon bántam, hogy elszalasztottuk. Alighogy egy-egy kicsit aludtunk, mert azt mondotta, hogy ne menjek már sehová, három órakor hallom, robognak a buszok, négy órakor körülvették a házat, az a csoda, hogy reánk nem szakasztották az ajtót. Julis beszélt velük, hogy ők innen elmennek lakni. De azt gondoltam, hogy szívbajos leszek, örültem, hogy az állatoknak tudtam enni adni, két és félhétig a házban nem raktam tüzet. Jenő egy hétig oda volt, de nagy csoda, hogy nem verték, pedig Ígérték neki a pofont mindig. Mondta, hogy neki étetni kell, de azt mondták jöjjön elő a gazda, az étessen. Sándoréknál voltunk két hétig öreg apáddal, közbe másutt is háltam. Nem tudok Neked kedves Fiam mindent leírni, csak azt mondhatnám, hogy ismerted az öreg P . . . t, erős természetű ember volt, ijedtébe meghalt, Á . . Jánosné is ijedtében halt meg, talán a jó Isten Öreganyádat szerette, pont a kezdet előtt halt meg egy héttel, úgysem bírta volna ki a nagy szekálást, még halála után is keresték. Nagyapád örült mert TSZCS-es tiz volt előtte, már úgy értsd, hogy még tizen nem léptek be, most már csak öten vannak, csak engem hagynának békén, ne törődnének velem, ha fagyökéren is élnék, mint Genovéva. Kedves Fiam, hogy ott vagy, a jóságos Isten tartson meg. Igen kérlek kedves Fiam, hogy Istent hidd, a templomot ne hagyd el, a mozinál előbbre való legyen, ezt a kérésemet fogadd meg, mert Isten van és uralkodik felettünk, jaj annak, aki az Istent nem hiszi. Lajos bátyádtól is azt kérdéztek, látta már az Istent, azt mondotta bátran, láttam! Drága jó Gyerekem, most már sokszor csókolunk mindannyian, a jó Isten adjon jó egészséget a számodra, Isten Veled!” * * * íme két idézet — egy országból. Az elsőt egy úgynevezett “vonalas” pap, sőt püspök irta; a másikat egy szegény, öreg édes anya, aki idemenekült fiának Írja le a tényleges helyzetet. Melyiknek adjunk hitelt?! Kétséges aligha lehet. KRÓNIKÁS Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamálljon rólad, ég! És annyi vér — a szabadság kovásza Posvány maradjon, hol elönteték. Támadni kell, mindig nagyobb körökben, Életnek ott, hol a mártir-tetem Magát kiforrja csendes földi rögben: Légy hü, s bízzál jövödbe, nemzetem. ARANY JÁNOS (1861)
