Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-09-01 / 9. szám

TESTVÉRISÉG

5

hűvössége. A már említett okon kívül nyilván az is szerepet játszott benne, hogy az arab világ keveset tud rólunk. Lassan azonban megtört a jég, s miután a tábori napilapban egy nagy cikk jelent meg a magyar cserkészetről, egyre-másra kaptuk a meghívásokat. Megtanultuk, hogyan kell kézzel enni a “kuszkusz”-t, ami az északafrikaiak jellegzetes, kásaszerü étele; felléptünk a tábortüzeken és arab nyelven kiadott “Magyar Cserkésznünk nagy sikernek örvendett. Mikor azután elutazásunk napja elérkezett, még a zárkozott egyiptomiak is sorba álltak sátorunk előtt, hogy vendégkönyvünket aláírhassák. Nyugat-afrikai utunkra a búcsúztatásunkra egy begyült kis cserkészsereg jókívánságai kisértek.

K. S. O. V.

KODOLÁNYI JÁNOS: ESTI BESZÉLGETÉS SZABÓ DEZSŐRŐL

Megjelent a Magyarországon élő kiváló regény- és drámaíró “Esti beszélgetés ’ cimü kötetében, 81-82. oldal. Kodolányi szép tanulmányt irt Szabó Dezsőről “Csak magyar földből nőhetett” cimmel a Magyar Élet folyóirat 1939. évi 6. számában — SZD külön szám — is.

“Szabó Dezső ismét időszerűvé vált, talán sokkal inkább, mint valaha. Volt afféle lappangási korszaka, amikor megszakítva kapcsolatait lapokkal, könyvkiadóvállalatokkal, úgyszólván eltűnt a nyilvánosság szeme elől . . .

Ő volt, aki napjainkban páratlan őszinteséggel s tiszteletreméltó merészséggel nyílt levelet intézett Darányi miniszterelnökhöz s kiöntötte keserűségeit, aggályait, fölemelte figyelmeztető ujját. S ime teljes fegyverzetével ront rá az ártó szellemekre, melyek Magyarországot fenyegetik. Előadásokat hirdet, ismét elfoglalta helyét az előadói emelvényen, csillogó szemek figyelnek rá ... A magyar szellem e csodálatos alakja, ime. semmit sem fáradva, semmit sem adva fel, semmit sem revideálva folytatja harcait . . .

Hasonlít a régi törzsvezérekhez, akik elbolyongtak Spanyolországig. Hasonlít a török végeken portyázó vitézekhez, hasonlít Bocskay vagy Rákóczi fölkelőihez, akik Istenért és szabadságért nyúltak fegyverhez. Hasonlít a 48-as forradalom után betyárrá lett pásztorokhoz, akik kiszakítva magukat minden közösségből, de a nép rokonszenvétől, együttérző aggodalmától és szorongásaitól kisérve vívták reménytelen csatáikat pandúrral és úrral. Méginkább hasonlít Zrínyi Miklóshoz, a költő páratlan alakjához. Szabó Dezső egyedül bolyong nádasokon és ereken-erdőkön. Szereti úgy feltüntetni, mintha meg nem értett vátesz volna. Szabó Dezső a nagy nomád harcos; nem tűr semmiféle féket, szubordinációt és köteléket. Vátesz.”