Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-09-01 / 9. szám
6 TESTVÉRISÉG ALKONY SZERELMESE A naplementét szeretem, Elringató gyönyör nekem, A nap úgy pillant vissza rám, Bíborrá szépíti ruhám, Leik eme t meg úgy gyújtja szépre, Zeng benne a szférák zenéje. Leszáll a nap a földövig, Szivem rubiniján áttörik, Színekben fürdeti a fát, Es lelkem kristály ablakát. Szerelmesen egymásra nézünk S dalolni kezd bűvös szirénünk. Elzengi, hogy ősz kezdetén Szivében születtem meg én, Szinpompázó dús alkonyat Ontott bölcsömre sugarat: “Én meghaltam, te megszülettél, Hii dalnokom csak igy lehettél.” Ha szindusan szórt sok csudát, A lelkem mindig rácsudált, Figyelve úgy lesett le rám, Mint kedvesére hü leány, El-elpirult, ha tetten értem, Legszebb ruhákat öltött értem. Soká nem tudta senki sem, Hogy ö az én szerelmesem, Azt hitték, hogy vig hajnalok Napébresztő lantja vagyok . . . Nem csábit el aranyhaju regg, Oh alkony, mi együtt halunk meg. Szép esti Nap! sok hü dalom Csokrosan szivedre rakom, Kigyulnak, sírnak a hegyek, S utánad én is elmegyek. Leáldozunk, lantolva, szépen, Örök hírünk szint enger ében. Hawaii SZABÓ LÁSZLÓ
