Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-07-01 / 7. szám
M SZÉPIRODALOM 1 '=<==< =t=t o >=->= ^ v= >=->=1^3 CSALÓDÁS Képzeletemben én Sokszor otthon járok, így ereszkednek rám Édes tündér álmok. Ugyan ki a szekér Igyekvő gazdája? Talán édesapám? . . . Nein ismerek rája. Járom a hegyeknek Girbe-gurba fodrát, S úgy érzem nem is föld Hanem a mennyország. Oh, de rég nem láttam . . Már repül érzésem, S futni kezdek, hogy még Idején elérjem. A szellő vad-rózsák Dús illatát hozza, S mint zene csilingel A gulya kolompja. De mire leérek A falunk szélére: A szekér már eltűnt, Az utca elnyelte. Ilyenkor, ha hegyünk Bércéről lenézek. Szemem a Sajónak Tükreire téved. Tovább futok, s apám Portájához érek, Döngetem a kaput, De sehol egy lélek. Mellette kétoldalt Színes képet látni, Zöld-pázsit, búza-föld, S rétek szép virági. Almomból felriaszt A szomszéd kutyája, S itt találom magam New York városába’. Itt-ott egy-egy falu Égbe nyúló tornya, Délcegen áll: s érzem Isten-kéz alkotta. Apámat nem láttam Almok mezején sem, Pedig a kapunk már Ott állott előttem . . . Mint te jut fehérük A hosszú országút, Melyről most egy szekér Falunk felé fordult. Félek bucsu-szava Befog teljesedni, “Fiam! mire megtérsz, Nekem el kell menni”. . . Xew York PALCZA JÁNOS
