Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-07-01 / 7. szám
DERŰS PERCEK \ ^ ^ A A AS A AAA A A AV\A/V.-\/\^A^\.^iV/V-'V /'V; FARKAS LAJOS MÉLTÓSÁQOS UR Azok közé tartozott, akik büszkék magyar voltukra, akiknek szemében a magyar első nemzete a világnak. Hála Istennek, sokan vagyunk ebben a véleményben, akik e véleményünket az összehasonlítás tudományának minden téren való alkalmazásából szűrtük le. Akarattal hangsúlyoztam ki méltóságos címét, amire éppen olyan büszke volt, mint magyar voltára. Joggal. Aki a méltóságos titulust azért viseli, mert abba beleszületett, ne kevélykedjék címével, mert annak megszerzése érdekében ő ugyan egy gazszálat keresztbe nem tett. Annál büszkébb lehet erre a titulusra az, aki azt tudománya révén elért pozíciójával érdemelte ki. A kolozsvári egyetemen adta elő a római jogot. A mi időnkben annak nagy része még latinul Íródott, de Öméltósága nagy érdemeket szerzett a latin jogi kifejezéseknek magyar nyelvre való átültetésében. Magyar fiuknaknak hívta azokat, akik nem Erdélyből, hanem hazánk egyéb területéről jelentkeztek szigorlatra. A magyar fiú elnevezés azt jelentette, hogy az ilyen jelölt kedves vendége volt az öreg urnák, olyankor alkalma nyílt magyarságáról tanúbizonyságot tenni. Nála jelentkeztem én is szigorlatra. Megszólal az öreg ur: — Látom, kedves öcsém, hogy maga magyar fiú. A nagy magyar alföldről való. No derék. Hát ide figyeljen. Van a pandektáknak a válással foglalkozó részében egy latin kifejezés. Az igy hangzik: ejicere oculis. Maga magyar fiú, le tudná-e ezt maga jó magyar nyelvre fordítani? — Igenis méltóságos uram. Ezt a kifejezést igy mondanánk magyarul: Menj a szemem elől, hogy ne lássalak. Az öreg ur felállt, odajött hozzám, kezet nyújtott, a vállamat is megveregette, e szavakkal: — Nagyon jól van, kedves öcsém, elég is volt. Elfogadom a római jogi szigorlatát. ★ ★ ★ Nagy antiszemita volt. A mózes-vallásu jelöltnek ritka esetben sikerült a szigorlat első intrádára. Adott fel annak az öreg ur a pandek- tákból olyan kérdéseket, hogy azokra csak a szaktudós tudott volna helyes feleletet adni. Szigorlatra jelentkezett nála egy karakterisztikusan görbe orrú egyéniség. Sokan voltunk a hallgatóságban* kíváncsian várva a fejleményeket. Belenéz az öreg ur a jelöltbe, kérdezi: — Hogy hívják a jelölt urat? — Schweisgut Jakab. — No, üljön le Jakab. — Jön egy borzasztó kérdés, meg se mukkant a jelölt. Elmosolyodik az öreg: —- No ezt nem tudja Jakab. Lássuk a második kérdést. — Jön a második még borzasztóbb kérdés. Siri csend. — No ezt sem tudja Jakab. A jelölt feláll e szavakkal:
