Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám

TESTVÉRISÉG

15

vei. Ittunk rossz kis, savanyu borokat és nevettünk, tréfálkoztunk . . . a Boisban jártunk.” Erről az ötven év előtti második párisi útról Nagy Péter ezt Írja: “1910-ben Szabó Dezső nagyobb bankkölcsönt vesz fel, hogy a nyarat megint Párisban tölthesse ... A nyár legnagyobb részét párisi könyvtárakat bújva tölti: szociológiával, történelemmel, jogtörténettel, politika-elmélettel foglalkozik; szociálista gyűléseket is látogat, de szociálistává korántsem lesz.” (Irodalomtört. Közi., Magyar Tud. Akadémia, 1958., 2-3. sz„ p. 341.)

“Emlékszem” — Írja Bölöni (234. old.) — “egyszer Szabó Dezső sö- rényes fejére is, amint Titán Lacis hetykeséggel állított be a “Három Holló”-ba, hogy Adyval valami jelentéktelen apróságon össze is pereljen.”

Mikor Szabó Dezső 1913-ban Sümegen volt tanár, a kis városban Nyugatestét rendezett, amelyre a fővárosból lejött Kaffka Margit. Mikor pedig Szabó Dezső feljött Budapestre, hosszú közös hajókirándulásokra mentek a Dunán. Ezeknek egyikét Írja le Az Elsodort Falu egyik jelenetében (I. köt., III. 2.) amikor a modernkedő Írónőt vissza akarta téríteni a Színek és Évek mesterkéletlen világába:

“A hajó fedélzetén a karfára támaszkodtak, könyökük összeért. Margit nagy fekete szemeire valami jó, meleg nedvesség jött ki. Mellettük fényes szalagokban szaladt el a két város izzó élete s a vizből újból eléjük merült. A férfi lassan, jó, szelíd szomorúsággal beszélt:

“Minek ezek a modernkedő szavak, Margit! Te jónak és egyszerűnek születtél. Legyünk ma jók és mesterkéletlenül egyszerűek ... Te is beteg vagy, szegény Margit. Mi mindnyájan egy nagy gyermekgyilkosság bűnét bünhödjük. Egy tiszta hősnek született gyermekét, akit megfojtottunk magunkban. Születtünk, hogy uj, felpattant szájai legyünk az emberi fájdalmaknak, visszaidéző szó az egészséges, egyszerű élet szent ritmusához. És azután modern hiúságokkal megfojtjuk magunkat s hogy eltitkoljuk gyilkosságunk, üres konvenciókból, hazug modernségekből összegyúrunk egy fürészporral bélelt babát és azt cipeljük, futtatjuk, táncoltatjuk magunk gyanánt. És az életnek hazudott holt báb agyonnyomja termésünket is. írunk szép szavakat, a megtapsolt klaunok jól bevált trükkjeit és amiért vagyunk, amiért értelmünk van, belénk rothad. Egy folytonos temetés van bennünk, Margit.”

Fontos figyelmeztetés ez azoknak is, akik művészi termés helyett mesterkélt irodalmi pózokban tetszelegnek maguknak és a közönségnek! És közben rugkapálóznak a termékeny “népi irodalom” ellen, többnyire pártszempontok és politikai előítéletek jármában.

T