Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1960-05-01 / 5. szám

I DERŰS PERCEK

A/y\AAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAMAfl.

Hogy fedezte fel Columbus Kristóf Amerikát?

Boldogult debreceni ujságiró koromban írtam meg ennek históriáját a “Dongó”-ban. Átvették azt a cikket a pesti lapok. Sőt, amikor egy karácsonyra a Pesti Hírlap egy kis angol nyelvtannal kedveskedett az előfizetőknek, abban a kis füzetben is leközölte az én históriámat olvasmány gyanánt, angolra fordítva.

Eredeti Írásomat elferdítették itt is ott is, nem sikerült, érthetően, annak angol fordítása sem, hát úgy teszek, megírom még egyszer a hiteles szöveget, nehogy elkallódjék. Megírom, hogy meséli el Maris néni az unokáknak ezt a nagy eseményt.

★ ★ ★

Tudnod kell nyájas olvasó, hogy Amerika felfedezésének idejében katholikus Ferdinánd és felesége, Izabella, ültek a spanyol trónon, s a királyi udvarban, ahol e történet egy része játszódik, sohase volt nagyobb a spanyol étikét, mint abban az időben.

Meséli tehát Maris néni az unokáknak, aki ott ültek körülötte gyalogszékeken és hallgatták áhitatosan a mesét:

★ ★ ★

— Hát lelkem, ott ül az Izabella a palotaszobába, mán hogy a panyor királyné, amikor kopogtatnak az ajtón.

— Szabad. —- Belip a Kiristóf ur, mán hogy a Galambos Kiristóf. Köszön, ahogy illik:

— Jó napot kívánok, szép királyné asszony.

Felel a királyné:

— Hasonlóképpen neked is jó ember. Ülj le, nehogy elvidd az iccakai nyugodalmamat. Krisztinka te, hozzál csak egy kis sligovicát, tőccs is abba a két pohárba. —- Koccintanak. — Isten éltesse, Isten éltesse. Most oztán mond meg Kiristóf, mi jóir kerested meg szeginyes házam tájikát?

—- Királyné asszony, nem gyüttem én bolongyába. Úgy véleköttem, hogy felfedezném én azt az Amerikát, ha adna ken nékem három hajót.

— Adok én lelkem ötöt is — igy a királyné.

★ ★ ★

Megy oszt Kiristóf a három hajóval. Útközbe mer hogy nagyon unták magukot, hát tojást táncoltattak. Eccer, nagy üdőre, csak megérkeznek Amerikába . . . hát mán ott áll a sok fene vad ember a parton . . . kilip a hajóbul Kiristóf ur a vad emberek elé:

—• Jó napot aggyon Isten — igy a Kiristóf ur.

— Aggyon Isten — igy a vad emberek.

— Ez itt Amérika, ugy-i? —• igy a Kiristóf ur.

— Az e saját őszintén — igy egy öreg vad ember.

— Maguk meg ugy-i a vad emberek? — igy a Kiristóf ur.

— Azok vagyunk mi, követőm alássan — igy az öreg vad ember — hát az ur csak nem Galambos Kiristóf?

— Az az én becsületös nevem — feleli a Kiristóf.

Megvakarja a fejit az öreg vad ember, odafordul a többihez:

— No atyafiak, hát úgy vegyétök tudomásul, hogy mik mos mán fel vagyunk fedezve.

DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF