Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-04-01 / 4. szám
12 TESTVÉRISÉG kézfogását. Látta az Édesanyák összeölelkezett szeretetét, mint egy példaadást a fiák számára, hogy ők is ép olyan szeretetben fogjanak kezet az épitésre. Hallotta Édesanyjának ajkáról hirdetni a szeretet igéit: “Let’s be good neighbors and friends again.” — Legyünk jó barátok, jó szomszédok megint. — Ezt a szeretetet ápolgatta szivében nővérével, Elsával, és agglegény barátjával Claude-dal együtt, mikor árván maradtak is. Otthonukban 40 éven át minden bútor ugyanazon a helyen állt ugyanúgy elhelyezve, ahogyan Édesanyjuk szerette, ahogy az ő életében volt. A philadelphiai “Old Jarvis Home”-ban nem változott belől semmi. Az a hit, az a szeretet sugárzott benne, amely hit és szeretet egyesitette és naggyá tette ezt a gazdag országot. Csak kint az életben változott meg minden. Hitetlenekké lettek az emberek; a szivekben kihűlt a szeretet. Magaszeretőkké lettek rengetegen. A “Mother’s Day”-t kisajátították a kereskedők. A templomok áhitatos csendjéből az üzletek vásárló zajába vitték a “Mother’s Day” szellemét. A “Mother’s Day”-i hálaadásból csak ajándékozás lett . . . Es amig az üzletek óriási hasznot csináltak ez ünnepnap alkalmából, addig Anna Jarvis, akinek köszönhették a “Mother’s Day”-i üzleti hasznot, nővérével együtt szegényen, elhagyatva tengette életét. Lassan elvesztette szemevilágát is. Ekkor már csak egy páran emlékeztek vissza a szomszédok közül, hogy ez az összetöpörödött, clszegényedett öreg hölgy valamikor az egész országban ismert és tisztelt nő volt. De törődni ezek sem törődtek vele. Fel sem figyeltek rá, hogy jön-e, megy-e, hogy él-e még? A “Mother’s Day”-t ünneplők nem vettek tudomást szerzőjéről. Nagy lelkek sorsa ez! Senkinek nem jutott eszébe soha, egyetlen Anyák Napján sem, hogy megtették volna vele azt csak egyszer is, amit ő, mig tehette, minden Anyák Napján megtett: Kocsikat fogadott és a rokkant fáradt, magukra hagyott öregeket templomba vitette és ott százával oszttatta szét a szegfűket, az általa választott virág-jelképét az Anyák Napjának a templomokban jelenlevők között. A jelen szeretetlensége elfelejtette a múlt szerétét . . . Mikor szemeiben kialudni kezdett a fény, orvoshoz ment. De már későn. Szomorúan vette tudomásul, hogy nincs remény, meg fog vakulni. Az orvos hazavitte. És akkor látta a hideg, fiitet- len nagy régi házban a már teljesen vak Elsát is. Megdöbbent, amint a két reszketőöreg testvérre nézett, a már megvakult Elsára és a vakuló Annára. Napok alatt intézkedett. Elsát egyik “social service” vette gondozásba, ahol 194*1-ben halt meg. Annát pedig
