Fraternity-Testvériség, 1960 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1960-04-01 / 4. szám
8 TESTVÉRISÉG Martin Niemöller lelkésszel, aki a nácizmus idején bátran, nyíltan szembefordult Hitlerrel s ezért sokévi börtönbüntetést szenvedett és megjárta a németországi koncentrációs táborokat, beszélgetést folytatott a buenos-airesi La Prensa munkatársa. — Niemöller többek között a következőket mondta: “Ne higyjék azt, hogy a vallás ereje csökken Kelet-Német - országban. Ez az erő nem csökken Oroszországban sem, a legnagyobb nehézségek ellenére sem. Ott voltam s láttam, hogy több fiatalember van a templomokban, mint amennyit bevallhat a rezsim. Egy magasrangu szovjet tisztviselő azt mondta nekem, hogy a lakosság 65 százaléka jár templomba. A pátriárka csak mosolygott ezen és kijelentette, hogy az orosz lakosságnak több mint 75 százaléka jár templomba. Ez valóságos csoda egy országban, ahol nincs vallásos nevelés és a klérus lehetőségei korlátozottak; a pátriárka ezt a csodát azzal magyarázza, hogy az anyák vallásos érzülettel nevelik a gyermekeket.” (A “Délamerikai Magyarság”-bál) BIZTATÓ JELEK Kevesen tudják, hogy az első március 15-i emlékünnepélyt nem Magyarországon, hanem Amerikában, St. Louis-ban (Missouri) tartották meg nem kisebb ünnepi szónokkal, mint Kossuth Lajos, aki ott, 1852 március 15-én emlékezett meg a dicsőséges szabadságharc évfordulójáról. Ez az alkalom volt tehát a későbbi ünnepségek születésnapja, amit itteni magyarságunk töretlen hűséggel tart azóta is, épenugy, mint az óhazai magyarság. Államok, városok mind nagyobb számban deklarálják hivatalos “Magyar Day”-nek Március Idusát. Nem felekezeti ünnep ez s nem is kisebb-nagyobb csoportok által kisajátítható alkalom, hanem az egész magyarságé s ahol ez ellen vétettek, bizony nem tettek jó szolgálatot a magyar ügynek, amelynek ma világjelentősége van. örömmel láttuk, hogy az idén — a közel múlt néhány kirívó szakadárságát jóváteendő! — legnagyobb magyar telepeinken az ünnepség valóban egyetemessé magasodott az által is, hogy azokon a legrégibb magyar emigráció testvéri kezet fogott a legujabbakkal s hangsúlyozta azt a szereplők megválasztásánál is. Sok, sajnálatos, egyéni és csoport torzsalkodás után úgy látszik kedvező jelnek vehető ez a jövendőre, amely valóban csak is úgy munkálható eredményesen, ha magyarságunk nem töredezi szét saját magát s impozáns tömegében tesz ilyen alkalmakon is tanúságot egységéről.
