Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
TESTVÉRISÉG 15 — Óh, Borbálát? Nagyon szívesen odaadjuk tanár ur. Abban a percben már Borbála nyakába esett a tanár urnák, csókokkal halmozván el annak bortól piros orcáját . . . előkerült a már készen tartott jegygyűrű, azok egyikét a tanár ur ujjára húzták, ismét erős borozás követte az eljegyzést — mignem a tanár urat ott kellett lefektetni a vendéglátó háznál, jóformán már akkor sem tudta, mi történt vele, amikor a gyűrűt az ujjára húzták —- csak másnap tudta meg a jelenvolt suttogótói, hogy az este eljegyezte Borbálát, már akkor a dolgon segíteni nem lehetett ... az igazi gentleman, ha valami okból felkötötte a kolompot, akár akarja, akár sem, azt rázni kell. A tanár ur feleségül vette Borbálát — bizony nem a maga jószántából. ★ ★ ★ Keserves együttélés volt az. Jött azonban a világháború, jött a hazafias felajánlások ideje, amikor a tanár ur feleségével egyetemben megjelent a bizottság előtt s az elnöklő ezredes elé letett száz darab körmöci aranyat a hazafias célra — ez megtörténvén, félre hívta az ezredest és . . . felajánlotta hadi célokra a feleségét . . . — Hogy érti ezt tanár ur? — kérdi az ezredes. — Hát markotányosnőnek, vagy ápolónőnek . . . Szemügyre vette az ezredes Borbála asszonyt, némi megbeszélést is folytatott a bizottság tagjaival, majd félrehiván a tanár urat, igy nyilatkozott: — A bizottság teljesen átérzi az ön siralmas helyzetét . . . segítene is . . . már csak az ön nagylelkű adománya miatt is — ugyde ezt megtenni a bizottságnak módjában nincs. Tanár ur, ön intelligens ember, aki tudja, milyen borzalmakat hoz magával ez a háború . . . ezeket a borzalmakat . . . humánus és hazafias szempontból nem volna kívánatos további — még nagyobb borzalommal tetézni . . . Dr. Szánthó József B ÁN A T Leégett a faluvégi szélmalom, A vén molnár kint busul az udvaron. Szomorú az öreg molnár, nem beszél, Mert nem maradt a malomból, csak a szél. Campbell, Ohio GYÖRGY MIHÁLY
