Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
16 TESTVÉRISÉG MILYEN UJ TÖRVÉNYEKET VÁRHATUNK Az amerikai munkásvezérek elégtétellel tekintenek vissza a novemberi választásokra. A szakszervezetek támogatását élvező jelöltek túlnyomó többségét meg is választották. Általában azt hiszik, hogy a szakszervezetek befolyása a kormányra erősödni fog, bár George Meany, az AFL-CIO elnöke, a választások előtt hangoztatta, hogy a szervezett munkásság nem kiván a kormányra döntő befolyást gyakorolni. Szerinte a munkásság csak arra törekszik, hogy a politikai hatalom — mint a közgazdasági hatalom is — a nemzet legszélesebb rétegeire terjedjen ki. Ezzel szemben a munkásság reményű, hogy úgy a Kongresszusba, mint az állami törvényhozói testületekbe újonnan és nagy többséggel beválasztott, szabadelvű és munkássággal rokonszenvező törvényhozók, olyan újításokat fognak életbeléptetni, amelyek a dolgozó emberekre nézve különös tekintettel lesznek. így sürgetni fogják a társadalmi biztosítás kiterjesztését, a nyugdijak növelését, a minimális bérek felemelését, a munkanélküli segély összegének és tartamának kiterjesztését. A kis- és középkeresetüek alacsonyabb adóztatásáért, uj iskolák, kórházak, erőmüvek és országutak épitéséért, és a gazdaságilag elmaradt területek fellendítésért fognak sikraszállni. A munkásság vezetői olyan törvényhozói intézkedésekre is törekszenek, amelyek a vállalkozók kezelésére bízott egészségügyi, jóléti és nyugdíjalapokat hatásosabban védik meg és elősegítik az AFL-CIO vezetőségének küzdelmét a szakszervezetek egyes fiókjaiban felburjánzott visszaélések megakadályozására. Az AFL-CIO különösen kedvező jelnek tartja azt, hogy a szavazók a “right to work” (munkához való jog) javaslatokat hat államból ötben elvetették. Csak egy mezőgazdasági államban (Kansasban), ahol kevés szervezett munkás él, sikerült ezt a szavazókkal elfogadtatni. A szakszervezetek helytelenítik a “right to work” javaslatokat, mert azok éle a szervezetek ellen irányul. Mig névlegesen azt célozzák, hogy a szakszervezethez való csatlakozás ne legyen kötelező, valósággal törvényen kívül helyeznék az uniókat, mert megtiltanák az olyan kollektiv szerződéseket, melyek szerint az uj alkalmazott — bizonyos próbaidő letelte után — köteles legyen tagdijat fizetni a szakszervezetnek, amely a munkásokat képviseli. Az uj alkalmazott tehát részesednék a bér- és egyéb előnyökben, melyeket a szakszervezet kivív, anélkül, hogy a költségeihez hozzájárulna. Az ezen kérdés feletti vita Californiában és Ohioban volt a legélesebb, ahol a szakszervezetek ereje jelentékeny. Szakértők szerint, e két államban az egyébként érdemes republikánus jelöltek tűzön, vizen keresztül harcoltak a “right to work” javaslatokért és ez okozta bukásukat. Indiana államban, amely egyike azoknak, ahol még a választások előtt iktattak törvénybe ilyen javaslatot, elegendő munkáspárti képviselőt választottak meg ahhoz, hogy a törvényt visszavonják. Az AFL-CIO, amely élénkebben szerepelt a mostani választások hátterében, mint valaha is, azt hiszi, hogy indokolt az álláspontja, mely szerint elsősorban a munkásbarát jelölteket támogatja, tekintet nélkül arra, hogy a republikánus vagy a demokrata párthoz tartoznak-e?
