Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
C3. A TITÁN* A kősziklán fekszik gúzsbakötve némán, mert az egekből tüzeket lopott; a máját tépi kondor keselyűhad, sötét, miként a gond, gyors mint a végzet. Magányossága zord kővánkosán O egy dicső holnapról álmodik és néma, mint a sír és mint az éj, melyből feltámadás lesz és győzelem. Nem érzi már a sast és a sebet, nem látja már a földet és a felhőt, de éjjel-nappal, fényben és borúban hallgatja édes, bánatos gyönyörrel amint a tenger végtelen mezőin ős Okeánosz ifjú leányai szélcsöndben és viharban őt siratják és arany, ezüst és érc-hangjukon mind csak énekelnek, egyre énekelnek . . . JUHÁSZ GYULA ÍGY TALÁLKOZTUNK SZABÓ DEZSŐVEL Részlet. Kiss Sándor, tanár, a Parasztszövetség igazgatója, v. képviselőnek, a washingtoni Kossuth Házban 1959 május 29-én tartott előadásából. Pontosan 20 év és egy hónappal ezelőtt 1939 április 29-én ugyancsak pénteken este Szegeden Szabó Dezső állt a Tisza szálló nagytermének pódiumán. Csodálatosan szép meleg tavasz volt. Olyan, amilyet csak a magyar föld tud álmodni magából; szőve fényből, napsugárból, tiszai füzesek illatából. A levegő tele igézettel, varázzsal. A terem is telve volt. A város és megyei előkelőségei ugyan nem jöttek el. A rendőrkapitány is csak egyik beosztottját küldte maga helyett. A törvényes rend őre ott szorongott a második sor legszélén, láthatólag zavartan szerepe miatt, az őt fürkésző vizsla-pillantások kereszttüzében. Különben a hallgatóság minden rendű és rangú rétegből verbuválódott, mégis a terem felét és az egész karzatot az egyetemi fiatalság töltötte meg. Két egymás utáni estén beszélt Szabó Dezső. Ő volt az egyedüli müsorszám. Csupán megnyitót mondtam, mint az est szervezője, akkor * Juhász Gyula e Szabó Dezsőhöz irt szép versét a marxista irodalom- csonkitók kihagyták Juhász Gyula verseinek gyűjteményéből. SZÉPIRODALOM
