Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1959-12-01 / 12. szám

TESTVÉRISÉG

13

magyar Írót. Javasoljuk, hogy Szabó Dezső müvei kurátorává tegyék meg Kodály Zoltánt, egykori Eötvös kollégiumbeli társát vagy a néhai Eötvös kollégium volt növendékeiből alakult alapítványi tanácsadó bizottságot.

A SZABÓ DEZSŐ EMLÉKBIZOTTSÁG

UTÓIRAT

Az Emlékbizottság Szabó Dezső müveinek, elsősorban a “Csodálatos Elet”-nek kiadójogára vonatkozólag kérdést intézett a M. Tud. Akadémia Irodalomtörténeti Intézetéhez, amely az érdeklődést áttette a budapesti “Szerzői Jogvédő Hivatalhoz”. Ez először azt az érthetetlen választ adta, hogy “Szabó Dezső e müvének magyarnyelvű jogai nem szabadok és igy azokra szerződést kötni nem lehet.”

E negativ válasz után megkérdeztük, hogy vájjon a “hagyatéki eljárás alapján ki a müvek kiadótulajdonosa, akivel esetleg más müvei kiadásáról tárgyalni lehetne.”

Erre ugyanez a Hivatal értesített, hogy a szerző “jogutódai Ilomániában élnek” és közölte Szabó Mária, az iró nővérének címét, aki Szabó Magdolnával és Szabó Sárával együtt Székely- udvarhelyt, Szabó Judit pedig Ploestiben él.. Utóbbiak az iró testvéreinek leszármazottai.

Mivel ezt az értesítést e kiadvány lezárta után vettük, még nem volt időnk arra, hogy további lépéseket tegyünk a kiadói jogok ilyen zsákutcába juttatása ellen. A kiadói jogok ilyen mesterséges elködösitése nem szolgálja sem Szabó Dezső nemes szándékát, sem a “jogutódok” érdekeit, legkevésbbé pedig a magyar irodalom érdekeit és a szellemi élet szabadságát.

MAGYAR HALOTTI BESZÉD

Szabó Imre ref. esperes temetési beszédéből Szabó Dezső kerepesi temetői sírja felett, 1949 május 19-én:

“A Nyugat nemzedékének ő volt a legrobbanékonyabb és megvesztegethetetlenül legfüggetlenebb egyénisége. Óriás lelke apró zeg-zugaiban gyakorta érzett ellentmondást még a barát is. De egész müve nagy tartó pillérei mindig hajlithatatlanul jelentették az emberi humánum örök értékeit . . . Mennyivel másképpen fejlődik egyházunk viszonya népünkhöz, a demokráciához, mennyire a haladás élére ugorhattunk volna, a szellemi és lelki ébredés mily nagy alkalmait használhattuk volna ki, ha tárgyilágosabban s nagyobb alázattal tudtuk volna fogadni Szabó Dezső “világi” részről jött intelmeit . . .”

“A nagyok közt is magános óriás volt. Most csendes sírjában rejti a kerepesi temető. De csak a testét!” (A huszadik századi uj Sermo Super Sepulchrum -— Magyar Halotti Beszéd — megjelent a református egyházi lapokban — 1949 május-jun. szám.)