Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1959-11-01 / 11. szám

RÉGI RIGMUS

Régi rigmus, régi nóta:

Szabadság és akasztófa.

ügy szóródunk évről évre Mint a hulló szalmakéve.

Elnyargalt a szél felettünk, Összefogtunk, szétverettünk.

Más téimadja, magyar bánja,

Se kenyere, se uránja.

Őszi földön sár a béke,

Messze van a világ vége.

Messze van, de minden magyar Valamerre menni akar.

Virágzik a szél rózsája,

Odatüzi kalapjára.

■Jó az Isten, ingyen mutat Mindenkinek országutat.

Itt is ország, ott is tenger — Megindul a szegény ember.

Ki hitte, hogy ilyen drága Ót világrész cifrasága.

Itt is magyar, ott is magyar ■—• Vagyunk mint a világ-avar.

Köd a földön, dér a fákon — Csak az Isten tartja számon.

BARTUCZ ANTAL