Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-10-01 / 10. szám
1 TESTVÉRISÉG 9 Csanády, Thomas (ez volnék én), sergeant, azaz őrmester (stimmt!) Premier Bataillon Etranger de Parachutistes (valóban az ejtőernyősöknél szolgáltam), aztán mórt poor la France au cours de l’operation Nia-Lo, le 4 ou le 5 Septembre 1951. Azaz ifjú életemet Franciaországért áldoztam a Nia-Lo-i bevetés során. Végül pedig a konklúzió: rayé des effectives. — Töröltük a létszámból. Szóval, a hivatalos tudomás szerint előző év szeptember 4-én vagy 5-én volt szerencsém hősként elhullani a harc mezején! Hatalmasat nyeltem, majd méltó felháborodásom falrengető üvöltéssé sűrűsödött:-—- Ki volt az a hülye aki ezt nektek beadta ?!-— Pszt! — csititott ijedten az őrmester, majd közelebb hajolt és kellő tisztelettel fülembe súgta: -— X alezredes ur! — X alezredes? Sosem szolgáltam alatta! Életemben nem láttam, hírét sem hallottam! —- X alezredes ur — magj'arázta az őrmester — pár nappal a Nia-Lo-i bevetés után vonult keresztül különítményével azon az erdőn, ahol a csata lezajlott. Egy Kovács nevű őrmester, aki téged személyesen jól ismer, egy félig szénné égett ejtőernyős hullájára bukkant, s nem tudom milyen ismertető)elekből megállapította, hogy a tetem te vagy . . . — Én? A tetem? — ordítottam, most már valóban dühösen — hiszen részt sem vettem a Nia-Lo-i bevetésen! Amikor az az ütődött Kovács engem a kínai határnál halva talált, a Hano-i Rue Paul Bert valamelyik kávéházában szürcsöltem a feketét. És különben is: ki az a Kovács ? ! Igyekeztem visszaemlékezni az összes Kovácsra, Kovátsra, sőt Kováchra, akit a légióban, vagy életem előbbi szakaszai során valaha is ismertem. Egy rövid, film-szerű visszapillantás után arra az eredményre jutottam, hogy ez a Kovács vagy a “beteg” Kovács, vagy a “hentes” Kovács, esetleg a “vörös” Kovács, aki igen kivételes esetben a “dadogó” Kovács lehetett. Végül is nyugalmat, sőt vidámságot erőltettem magamra, annak ellenére, hogy úgyszólván tulajdon ravatalom előtt állottam, s imigyen fordultam a katonai adminisztráció érdemes pilléréhez: — Ecoute-moi, Fernand ... — idefigyelj, Ferdinánd: ez mind nagyon szép és fölöttébb érdekfeszitő. Miután azonban saját két szemeddel van szerencséd meggyőződni arról, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a legnagyobb mértékben életben vagyok,
