Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 3 kezzél még rólunk, sokat tévedett, sokszor bűnös és sokszor bűnhődött magyarokról, kiknek martyrokkal ritkidt, rabokkal gyérült, sanyargatottakkál tömött soraiból mi, általad szabad földre mentettek emeljük töredezett szavunkat Hozzád, méltatlanul és érdemtelenül bár, de annak előttedi érdemeiért, akit adtál érettünk is: az Ur Jézus Krisztusért. Amen. EüY PÓK FOLTOZZA BE A CSENDET Egy pók foltozza be a csendet És rongyos árvaságomat. Ott kinn talán észre se veszlek, Itt magányom társul fogad. Hónapok óta első lény, te, Kivel néhány szót válthatok. Hát tekints rám óriás légyre S hidd azt, hogy hálódban vagyok. Mit bánom én —• szívd csak a vérem, Én tudom milyen kin lehet Éhezni mindig, s már beérem, Ha valakin segíthetek. Lassan őket is igy nézem már: Kct-lábu mérges pókokat, Ha bélémszur egy dühödt szempár, Vagy vashálójuk fojtogat, Hagyom — adja ki mind a mérgét, Véd már elég oltóanyag, S szivemből napra nő a szépség, Ha rámhullnak a kőfalak. Kommunista börtönben 1954 TOLLAS TIBOR
