Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
TESTVÉRISÉG 5 jóllehet tagjai közül számosán viselnek magas beosztásokat az indiai politikai pártokban. Indiában már megtanulták, hogy a szükségben lévők megsegítésénél politikának nem lehet helye. A bizottság tagjainak másik része a nagy indiai társadalmi szervezetek vezetőiből és a legnagyobb népszerűségnek örvendő, neves indiai személyiségekből áll, akik tekintélyüket és befolyásukat mozgósították a tibeti menekültek megsegítése érdekében. A segélybizottság elnöke Acharya J. B. Kripalini, akinek a Körösi Csorna Tibeti Segélyalap eddigi gyűjtését is átadtam és akivel hosszasan elbeszélgettünk a tibeti menekültek sorsáról, párhuzamba állitván az itteni eseményeket a magyar nép forradalmával. Vele, mint akinek a kezében a segélyakció szálai összefutnak, állapodtam meg a következőkben: 1. Biztosítja, hogy a menekült magyarság adománya közvetlenül a szükségben lévő tibeti menekültekhez jut el. 2. A bizottság segítséget nyújt öt tibeti diák kiválasztásában, akik számára ösztöndíjat és útiköltséget biztosítunk. 3. A bizottság állandó kapcsolatot épit ki a Körösi Csorna Tibeti Segélyalappal és biztosítja a szoros együttműködést. 4. Biztosítottam az indiai központi segélybizottság elnökét, hogy a világban szétszórtan élő, menekült magyarság a Magyar- országon élő, szóhoz nem jutó, elnyomott magyar nép nevében is mindent megtesz annak érdekében, hogy a világ szabadságszerető népei ugyanolyan áldozatkéséggel forduljanak a kommunista terror elől menekülő tibeti nép felé, mint azt annakidején a forradalmunk leverése után velünk tették. Kripalini elnök meleg üdvözletét és köszönetét küldte a menekült magyarságnak az áldozatkész segítségért és kifejezte ama meggyőződését, hogy ez a segélyprogram a magyar ügyhöz való legnagyobb hozzájárulást is jelenti, hiszen a tibetiek számára nyuj- tott segítség egyúttal egy szabad Magyarországért való állandó felbivást is jelent. Most röviden szeretnék beszámolni arról, hogy a legutóbbi hivatalos indiai jelentések szerint eleddig mintegy 12,000 tibeti menekült lépte át a határt Tezpur, Sikkim és Bhutan környékén. A menekültek sokkal nyomorúságosabb módon érkeznek meg India földjére, mint ahogyan mi érkeztünk szabad földre a magyar forradalom után, s az ut, amit majdnem kizárólag gyalog tettek meg, sokkal hosszabb, sokkal nehezebb, veszedelmesebb volt az ut- talan, meredek ösvényeken át, mint ami nekünk jutott osztályrészül. Áradatuk egyre folyik, s mind többen és többen kérnek T
