Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
6 TESTVÉRISÉG menedékjogot az indiai kormánytól, súlyos feladatok elé állitván a segélyszervezeteket. A menekültek a magukon viselt szegényes ruházatukon kivül semmit sem hoznak magukkal és egyikük-másikuk egészségi állapota igen súlyos az elszenvedett megpróbáltatások miatt. A menekültek között igen sok asszony, csecsemő és gyermek van, a fiatalok száma is igen jeletékeny. Szállásról, élelemről, ruháról és gyógyszerről kell a segélyszerveknek gondoskodniuk és már jó előre gondolni a végleges letelepítéssel járó szükségletekkel. Ezt a feladatot India ■—- miután számára jelenleg komoly gondot jelentenek a Pakisztánból menekült hinduk is — egyedül megoldani nem tudja, ezért kell egységesen segítségül jönnie a világ népeinek. Előbb meglepte az indiaiakat, hogy először éppen a menekült magyarság jelentkezett adományával, később viszont megértették, hogy ez természetes jelenség volt: a menekültsorsban osztozó, ugyancsak a kommunista terror elől menekült magyar nép értheti meg legjobban a szerencsétlen sorstársát, a tibeti népet. Szerte Ázsiában az a meggyőződés alakult ki, hogy a kinai kommunisták merénylete a tibeti nép szabadsága ellen egyre inkább nyitja ki az ázsiai népek szemét s a gyarmati sorból szabaduló nemzetek mindinkább az uj gyarmatosítókat látják a Szovjetben és követőjében a kommunista pekingi kormányzatban. Kalkuttában járva szerét ejtettem annak, hogy a magyar segélyakció névadójának, nagy hazánkfiának, Körösi Csorna Sándornak hajdani munkahelyét, az Asiatic Society of Bengal — a Bengáli Ázsiai Társaság —- könyvtárát is felkerestem, ahol a nagy magyar tudós munkakörét jelenleg ellátó Sibidas Chaudhuri-val hosszasan elbeszélgettem. Rendkívül tájékozott volt Körösi Csorna munkásságáról s kijelentette, hogy általános vélemény nemcsak Indiában, hanem egész Keleten, hogy a nyugati világ többet tudott meg Tibetről, annak szellemiségéről Körösi Csorna Sándortól, mint a többi tibeti kutatótól együttvéve, a tibeti nagyszótára és nyelvtana pedig felbecsülhetetlen értékű, úttörő munka volt. Megtekintettem Körösi Csorna lakószobáját, mert benn lakott a Társaság székházában és megbatottan álltam meg az előcsarnokban elhelyezett mellszobra előtt. Pillanatra úgy éreztem, hogy most, több mint száz esztendő múltán tudunk valamit visszaadni a tibeti népnek abból a szeretetből amit a nagy tudós tibeti láma-mestereitől érdemelt ki hallatlan szorgalmával, szerénységével, tudásával.