Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
DERŰS PERCEK-rdXÜ KANGUR DEMETER ESETE Irmagnak maradt meg Őkegyelme, nevében, koponyaalkatában, testi mivoltában megőrizve az ősi kun typust. Olyan volt, amilyennek a krónikák ábrázolják Kuthent, a főcsákányt — aki Bábolna istenasszony segedelmével Béla királyunk meghívására idevezette a hét nemzetséget, hogy letelepedjenek a Nagykunság akkor még mocsaras területeire. Az a nagy darab föld nem kellett a magyaroknak, azok már keresztyének voltak, bár a napot, meg a tüzet még mindig bálványozták — aminthogy bálványozzuk kései utódok mi is — bort ittak — a vizet még a csizmaszárban sem szerették. Az a terület jó volt a kunoknak, akik lótejet ittak, akik a kutyára esküdtek, akiknek házi állata a bivaly volt — azoknak paradicsom a mocsár. ★ ★ ★ Hajdan Karczag volt a kunok fő és székvárosa. Ott született néh. Györffy István egyetemi tanár, a tudós ethnographus, virtikli kun ivadék, rajongója az ősi virtusoknak. Beállít hozzám egy téli este vacsora után. — Hozott a Bábolna isten — kedves Pistám — fogadom stylszerüen, nosza tedd le magad abba a karos székbe. Mivel kínálj alak ? — Magam sem tudom, talán kaphatnék egy findzsa lótejet. — Már azzal nem szolgálhatok. Van ugyan két lovam, de — sajnos — mind a kettő heréit. Hanem ma vajat köpültek a fehérnépek, van finom friss iró — attól lettek olyan bűbájosán szépek Kun László menyecskéi. No meg ma kaptam egy hordó kitűnő egri sillert. Melyiket választod? — Hát ha már lótej nincs, jó lesz az egri siller is. ★ ★ ★ Az öreg Kangur is megitta volna a lótejet is, aminthogy megivott ő mindent, amit szesznek hívnak. Ivott és nótázott — bizony csak nappal, mert a felesége, méginkább a napa asszonya szorosra húzták az istrángot odahaza. Naplementkor bezárták a kaput. Nem lehetett elcsavarogni. Őkegyelme ehez a regulához igazította élete sorját. Seprő, meg kefekötéssel foglalkozott, azokat árulta a nagy piacon — a bevételt el is itta azon nyomban, ez
