Fraternity-Testvériség, 1959 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
TESTVÉRISÉG 11 landó értékei. Maradandó értékét a külső és a belső dió héj képezi. Külső fakéregszerü burkolatából készültek az ős-Hawaiiak ruha kelméi és takarói. Rendkivül ügyes gyorsasággal fejti le a férfinép, egy a földbe ékelt csákány hegyibe vágva, a diók külső burkolatát, amit aztán az asszonyok türelmes, de veritékes munkával feldolgoznak fonallá épp’, mint a mi nagyanyáink a kendert; beáztatják, összetörik, kigerebenezik s aztán vastagabb és vékonyabb szálakat sodornak belőle és fonják és szövik gyönyörű mintákkal ékesen a könnyebb és nehezebb kelméket. A ma is kedvelt “Tap a” a legszebb és legősibb Hawaii szőttes. Eredetileg csak barna színekben szőtték az ős Hawaii asszonyok, minthogy a kókuszdió színe barna, de ma már a modern szövőgépeken és festészettel piros, sárga és kék színekben is mintázzák. Én az eredeti barna színben kedvelem. De még ez az értéke se maradandó, elavul. Bárha a Kaméhaméha kirlyság éveiből való remek háziszőttesekből varrt királynői öltözetek és királyi köntösök, takarók és térítők a Bishop Museum féltett kincsei, de még üvegszekrény-cellájukban is meglátszik rajtok az idő keze; azonban meglátszik a Hawaii kezek művészi munkája is. Primitiv szépségükben is bámulatosak. Még a leveleit is felhasználják a kókuszpálmáknak, kalapokat fonnak belőlük és 50-75 centért árusítják darabját. De ez sem tart örökké. Egyedüli időt álló értéke a dióbélt őrző belső héj, a “nutshell”. Ebből készülnek a különféle disztárgyak, a “knick- knacks”. Benszülött faszobrászok, déd és nagyapáktól örökölt tehetségű fafaragók ebből a belső dióhéjból remek műtárgyakat faragnak ki. Asztali só-bors-paprika szórók, hamutálcák, disztálacs- kák, csészék, virágtartók, kis madarak, babák, a tropikus halak különböző szépségű formái és ős-pogány isteneiknek torzképü szobrai hívogatják műtermeikbe az emléktárgyakat vásárló turistákat. Dióhéjból készülnek még az “Aloha” ingekre és a női muumuukra az eltörhetetlen gombok is. Ilyen gazdag éléstára volt az ős Hawaiiaknak a kókuszpálma. Még főzni is a külső és belső dióhéj forgácsaiból rakott tűzön főztek. Ma pedig egyik legjövedelmezőbb kereseti forrásuk. De ez aztán valóban csak az övék, apákról fiukra száll ebbeni ősi tudományuk, kézügyességük, amit ma már művészetté tökéletesítettek. Szerintem ezért a sokszerü, közkedvelt eredeti Hawaii dísztárgyakért, amelyek a turisták révén ismeretesek talán már az egész világon, udvariasak a kókuszpálmák. Világismertté tett sokszoros értékükért hálásak: Nem ölnek. Tanulhatna tőlük az ember.
