Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-01-01 / 1. szám
8 TESTVÉRISÉG A “FÜVESKERT”=RŐL Toynbee, a nagy angol történetfilozófus mondta egyszer, hogy a dekadens modern világot ujjáteremtő uj szellem talán a keleteurópai népek menekültjei köréből fog támadni. Ok szenvedtek ugyanis a legtöbbet és uj vallások, uj bitek mindig csak nagy- nagy szenvedések nyomán születhetnek. Toynbeenek nagyrészt igaza lehet, de mennyivel inkább áll ez a toynbeei megállapítás magukra a szenvedő népekre s bennük a sokszázezer valóságos rabra! A magyar nép s a magyar börtönlakók szenvedéseinek s hitének ad hangot az az antológia, mely FÜVESKERT cimen jelent meg a forradalom évfordulóján, Bécsben. írói olyan magyar költők, akik hosszú éveket töltöttek a kommunista börtönökben, a forradalom alatt kiszabadulva résztvettek a szabadságharcban, majd — annak a Nyugat által való cserbenhagyása után — a szovjet megtorlás elől nagyobb részükben szabad földre menekültek. — Néhányan már költők voltak börtönbevettetésük előtt is, sokukat csak a börtönbeli szenvedéseik tettek költővé. És sokuk csak ekkor jutott el az Evangéliumig. A köteten két főgondolat vonul végig: a magyarság helyzetének a felismerése és a krisztusi hit. Tollas Tibor, az emigrációban legismertebb költője e körnek, igy látja az elsőt: “Köröttünk két nagy Óceán; vizeink Kelet és Nyugat lejtőin keresnek utat”, de: “Magyarnak igy marad az ember, ha nem tartozik sehova.” Egy másik versében, “Uj Krisztust zengek” cimmel minden elnyomott Krisztusát énekli meg: Uj Krisztust zengek, hétköznapok liösét, Kin forgácsfény a glória, S műhelyekből templomot ácsol, Zsoltárt zsellérek panaszából, Az ácslegény, a nép fia. Uj Krisztust zengek, kufároknak rémét, Ki korbácsával int csudát, S legázolt milliók kínjából Bolygónkra uj arcot varázsol: Az elnyomottak Krisztusát. Benne van a kötetben Tollas két csodálatos, sokat idézett börtön-verse is, az “Üzenet a Dunakanyarból” és a “Bebádogoztak minden ablakot”.
