Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)

1958-11-01 / 11. szám

DERŰS PERCEK

A BÚNYEVÁCZ VIZSGÁJA

A fáma szerint a debreczeni diákok őse Nokhéri volt, tőle származik a mondás: “mindig mondottam, hogy ne igyatok, mégis mindig ittunk.” Az ősnek másod és harmad-példánya eleven valóság volt a nemes városban jogászkoromban.

Vályi Nagy Guszti volt a másodpéldány, sok talentummal megáldott újságíró, iró, nótaszerző, állandóan anyagi zavarokkal küzködő ős jogász. Történetünk idejében a 16-ik félévre iratkozott be, bizony abból a nyolc esztendőből Guszti barátom összesen sem töltött egy hónapot az Alma Mater falain belül, undorodott a jogi tudományoktól. Már a tanárok is szerették volna kezébe nyomni az abszolutóriumot, hogy megszabaduljanak a nagybajuszu ős j ogásztól.

Azt mondja neki a 16-ik félév elején Ozory, a büntetőjog professzora:

— Vályi Nagy Gusztáv ur, beírom az indexébe, hogy büntetőjogból kielégítőre vizsgázott, ha megígéri, hogy ebben a félévben legalább egy órámra eljön.

■— Nagyságos Uram — felelte Guszti -— én becsületes ember vagyok . . . nem Ígérhetem.-k ★

Stratimirovits Szvetozár volt a harmadpéldány, aki a billiár- dozáson kivül semmi egyebet nem csinált. Apja dúsgazdag bunye- vácz földbirtokos, tömte a fiát pénzzel — Szvetozár meg Guszti elválhatatlan jóbarátok voltak, együtt lumpolták el az öreg bunye- vácz pénzét, a gazdag gyerek főnyeremény volt Gusztinak, akinek sose volt egy megveszekedett garasa sem.

Már úgy látszott, hogy ezek az aranjuezi szép napok a végtelenségig tartanak és Gusztit, meg Szvetozárt, aki szintén 16 féléves jogászi múltra tekinthetett vissza, Lókodi uram kocsmájából, vagy a Bika billiárdterméből fogják majd valamikor eltemetni.

De hát ... a kolbász is elfogy, akármilyen hosszú . . . minden jónak vége szokott lenni ... sic fata trahunt . . . szalad egy nap Szvetozár Gusztihoz nagy ij edelemmel:

— Baj van testvér . . . iszonyú szerencsétlenség ... itt van hazulról a levél, ebben azt Írja az apám, hogy legyen elég a pézpocsékolásból, meg a lumpolásból . . . most még küld száz fo-