Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-11-01 / 11. szám
20 TESTVÉRISÉG rintot, de többet egy veres krajcárt se . . . tegyem le az államvizsgát, menjek haza filiszternek, otthon vár egy szolgabirói állás . . . most mit csináljunk . . . — Ráérünk e felett gondolkozni — válaszolt Guszti — mig a száz forintban tart. Ma este Lókodi uramnál mindenesetre megisszuk a torát ennek a gyászesetnek. — Úgy is lett. A torra akadt résztvevő kebel bőségesen, reggelre tizenhárom krajcár maradt a százasból, amit — a szerencsétlen számra való hivatkozással — a cigányság már nem akart elfogadni. — Ne menj neki annak a vizsgának — vélte Guszti — ird meg az öregednek, hogy járványos mocsárlázad van tériszonnyal kombinálva, hosszú ideig nem mozdulhatsz ki a szobából, nehogy másokra ragaszd a nyavalyát . . . — Nem jó — felelt Szvetozár — jóanyámnak én vagyok a kedvence. Erre a levélre jóanyám idesiet betegágyamhoz, hogy engem ápoljon. Inkább neki megyek annak az átkozott vizsgának . . . úgy se tudok semmit . . . megbuktatnak . . . megírhatom az öregnek ... én akartam . . . sajnos nem sikerült ... a másik vizsgának csak félév múlva mehetnek neki . . . ennyi időt nyerünk . . . quis habet tempus, habet vitam. ★ ★ ★ Felvirradt a vizsga napja . . . Guszti a világért be nem ment volna hallgatóságnak, kint a folyosón várta az eredményt ... jó óra múlva halálsáppadtan támolyog ki Szvetozár . . . megrohamozza Guszti: — Nos, nos? —- Jóságos Istenem, hogy ezt meg kellett érnem . . . barátom, átmentem a vizsgán . . . szótöbbséggel képesítettek . . . Indignálódva förmedt rá Guszti: — Mondtam ugy-e te marha, hogy ne menj neki . . . DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF Nem mind költő, ki verseket farag, Ki nyelvet úgy csavar ki, mint nyakat, Hogy játszhass nyelv s szív csengetyüivel, Nem izzadni, arra születni kell. (Szabó László: “Omár korsója mellett” cimü kötetéből)
