Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-11-01 / 11. szám
10 TESTVÉRISÉG Látták a fényt, de mégsem ébredtek fel. Tán soká tartó úri dáridó után pihentek puha selyemágyban az ENSZ-tagok, mig itt a Rádió könyörgött, kérlelt fájó imahangon: — Segítsetek! Mentsétek leikeink! Felébredtek a szemüket dörzsölve. Linn összeült a dicső ENSZ megint. Te is tudod, mi itt a rádiónál virrasztottunk ... az utcán folyt a vér. Végighallgattunk minden ENSZ beszédet és mérlegeltük, melyik mennyit ér? Mondd el nekik, az utcán, hogy dübörgött az orosz tank, amig az ENSZ-tagok tanácskoztak és egyre tanácskoztak, de nem látták a véres holnapot. A véres holnap szegény Budapesten már felvirradt a dúlt házak felett. A forradalom fényes-véres lángja szégyenpir lett a dicsőség helyett. Mondd el nekik, hogy Bátyád deportálták, mert harcolt. Hős volt. Húsz éves. Magyar. És novemberben piros lett az erdőn a honfivértől süppedő avar. Mondd el nekik, hogy hontalanná lettünk, de hírnök minden száműzött család, s most odamegy az ENSZ nagy asztalához: Dicső Urak! Nézzétek! Itt a vád! Kisleányhám! Most látom, amit írtam nem búcsúszó és nem búcsúlevél. De vádirat, mit szivem mélyén érzek és titkon itthon minden szívben él.
