Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-09-01 / 9. szám
TESTVÉRISÉG 13 helyett a mai “ti” levelekből készülő “fü”-szoknva. De nemcsak Kalakaua királynak volt kedvenc táncosa “Lady Jane”, a ma “Aunt Jennie”; 1894-ben, 22 éves korában, Kalakaua király halála után, Európa uralkodói előtt is elragadó sikerrel táncolta a hulát. Megcsodálták exotikus szépségét, dús haját, mely mint éj fekete bársony palást omlott alá vállain s derékig takarta a szemérmetes, gyönyörű Ivinit. Ennek a hajdani dicső kornak történeteit, szerelmi románcait, örömeit, gyászát, diadalát s vesztét mondják el a mai hula táncosok is táncaikban. És csak azok élvezhetik teljes szépségében, eredetiségében a hulát, akik értik a nyelvet. Mert nemcsak a zene s a tánc művészi ritmusaiban gyönyörködnek, de a kezek néma játékaiból megértik a tánc -— szövegét is. Vagyis nem csak nézik, de hallják is a — hulát. De azért, ha az értelem nem is, az érzelem mégis teljes élvezettel gyönyörködik a hula táncosokban. A táncosnők szépségében, a hula lendületes érzéki mozdulataiban pótólja az érzelem az értelem hiányát. És amivel minden hulát végeznek a táncosnők: “Haina ia Mai-ana Kapuana!” — “This is the end of my story!” — “Ez a vége a mesémnek!” “Haina ia Mai-ana Kapuana!” Kiélni, hajrá! gyorsan életed’! Bolond, ki erre csábit, óh, ne tedd, Merénylet lelked ellen, sőt tilos; Féreggel telt az alma, bár piros. Rokonban csak sirkertig hü a vér, Letörli könnyét, ott hagy s visszatéi De Jótetted, mint leghivebb barát, Sirontul is fényét ragyogja rád. Virágnak is, gyomnak is sorsa egy, Sötét sirjába mind-mind sirva megy, Szépen virítva s meddőn, roskatag, Az Élet a Halál felé halad. (Szabó László: “Omár korsója mellett” cimü kötetéből)
