Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)
1958-09-01 / 9. szám
ŐRSÉGEN ~A A A A. A-Ó- A AA A A A A -A Á A A A-VA^ A .AAA A MAGYAR VÉRFÜRDŐRŐL (F. Mark Davis verse a “Christianity Today” folyóiratban) Testvéreink vére kiált az égre S a Kiliánnál elhullottak fölött Zokogunk mint Rachel és mint ki présbe Szorított áldozat s gúzsba kötözött. Tárgyalunk s ítélünk! hangzik a lárma A sarló s kalapács terrorja ellen De hol van az, aki “Megállj”-t kiáltna Az utált gyilkosok dühével szemben? S még ök gúnyolnak: “Majd elfelejtik ezt is!” S ha szólsz: “Segíts világ, mert ez lesz sorsod/” Szódat csak a süket füleknek mondod. “Hiába, késő . . .” s napirendre térnek . . . De mondjátok: semmit sem jelent nektek, Ha a szabadságért meghal egy nemzet? Jl ÜZENET EGY NÉVTELEN LEVÉLRE (B) Névtelen leveleket általában a papir-kosárba szoktunk dobni. Most eggyel kivételt teszünk. Ennek oka az, hogy a levél “Egy becsületes magyar menekült munkás” aláírással, közelebbi cim nélkül, Svájcból érkezett s arra szólit fel bennünket, amerikai magyarokat s e sorok Íróját személyszerint is, hogy akadályozzuk meg azoknak a személyeknek politikai szereplését s a magyar menekült képviseleti bizottságokban való tetszel- gését, akik az 1945-ös magyarországi választások után, bár a nemzet akkor határozottan antikommunista többséget adott a Kisgazda pártnak, tudatosan vagy kellő politikai tudás nélkül, nemcsak lefaragni engedték pártjukat, a Rákosi féle u. n. “szalámi taktika” által, de egyenesen kiszolgálták az elenyésző kisebbségben lévő kommunista párt hatalmi törekvéseit, sőt nem egy, ma szereplő “antikommunista” nagyság, később a kommunista párt kedvencei között szerepelt s tőlük állásokat, ajándékokat és kitüntetéseket fogadott el, stb., stb. Erre a levélre nem válaszolhatunk mást, minthogy hangsúlyozzuk újra, régebben leszögezett álláspontunkat, amely szerint az amerikai magyarság s benne e sorok Írója, sem amerikai polgárságával járó megkötöttsége miatt, sem etikai okokból nem kíván bírói székbe ülni s Ítéletet mon-
