Fraternity-Testvériség, 1958 (36. évfolyam, 1-11. szám)

1958-09-01 / 9. szám

i SZÉPIRODALOM A

AZ ISTEN VÁR A CELLÁBAN

A FORRADALOM NEMZEDÉKÉNEK TÖRTÉNETE — Nemzetőr, 1957. dec. 1. —

Letartóztattak.

Több büszkeség, mint félelem töltött el, amikor a jólzáró, egyre szoruló bilincsben a titkosrendőrség gépkocsija végigszágul- dott velem a téli, behavazott Magyarországon. Az utakon menetelő katonák, görnyedt munkaszolgálatosok, roskadozó gebéjüket aggódva hajtó parasztok tudattalanul ugyanolyan börtön felé vánszorogtak, amilyen felé a hírhedt, mindenkit megsápasztó “Pobjeda” röpített engem. Epikus seregszemle -—• epikus hősök nélkül . . . A budapesti utcákon, melyeket egykor rasignaci hódító álmokkal jártam, most más módon, de győztesnek éreztem magamat. Azok felett tudtam személyemet, akik két oldalról a fegyvert szorították hozzám. Talán jól esett volna egy biztató gesztus a mellettünk elhúzó villamos utasaitól, egy cinkos szemvillantás az útkereszteződés járókelőitől — de csak közönyös szemek tekintettek be a gépkocsi ablakán. Meghalni megy ilyen társtalanul az ember. Arra számítottam, hogy a kitáruló vaskapu mögött önmagamat fogom megtalálni. Végtelenül egyszerűnek tűnt minden, leginkább a halál. H a az életre gondoltam vissza (ez a verésekkel kezdődő nem Ígérkezett annak), inkább az fájt, ami jót elmulasztottam megtenni, semmint a rossz, amit valaha is elkövettem.

(Most, hogy rendezem gondolataimat és visszaidézem az el- fclejthetetlent, ugyanúgy a fehér falat nézem, mint sok esztendőnek előtte azon az első estén a titkosrendőrség pincéjében s aztán annyiszor a különféle börtönök, cellák, kihallgató szobák, parancsnoksági folyósók falát néztem. Azokon a falakon elnyomott poloskák vére vegyült a kőbevert orrok csorgó vérével, évtizedes rab- ruhák szennyével, támaszt kereső kezek izzadságával. Ez, a kínosan tiszta fal itt az ágyam fejénél nem tudja visszaidézni az emléket, bár ablakomon is karvastagságu rácsok vannak. Mert a börtön lényege nem a négy fal, bezárt ajtó, vasrácsok, hanem a dolgoknak uj értékrendje. Egyik oldalról mesterségesen lecsökkentett méretekkel: a rabtartók célja az, hogy semmivé törpülj előttük s magad előtt; bennünk a végtelen arányok utáni vágy nőtt meg a legteljesebb fizikai korlátozottságban.)

T